Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

mélő Sumák átadja azt Rozmarinkának. A válasz azonban mégsem marad el. Galambocska segít a lánynak. Felhőcske támogatásával üzenetet visz a fogságban sínylődő legénynek. Palkó arra kéri a lányt, hogy ameddig csak lehet húzza, halogassa a frigyet. Addig ő csinál valamit.

Kapóra jön, hogy az ólomhadseregnek fogytán a muníciója, a golyóbisok királyától kérnek segítséget. Ezt kell hát megakadályozni - véli Palkó -, így talán kaphat jutalmul némi szabadságot. Megszökik a börtönből, a golyóbis katonák elfogják, így hamarosan a királyuk, a legfenségesebb gömbölyűség elé kerül. Azt füllenti neki, hogy a szövetséges ólomkatonák gúnyolják a táncolni, énekelni nem tudó golyóbis népet. A király ezért őt bízza meg e "létfontosságú" ismeretek megtanításával. Palkó nem tétlenkedik, megtanítja a csak fütyülni, süvíteni tudó népet dalolni. A nótázó golyóbisok így már nem közeledhetnek észrevétlenül, a háború értelmét veszti, megszületik a béke.

Palkó hazaindul, s épp jókor toppan Rozmarinkáék házába: javában tart már a lakodalom. De semmi sincs még veszve, az élelmes lány ugyanis azt találta ki - eloldázandó a Settengivel kötendő házasságot -; hogy cseréljék fel az esküvő és a lakodalom sorrendjét: utóbbit tartsák előbb. Az esküvő tehát még csak ezután jön, de már nem Sumákkal, hanem Palkóval. A golyóbis királytól tandíjként kapott zacskó arany pedig a lány szüleit is megnyugtatja. Semmi sem áll már a boldogság útjában.- 30 -