Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

Kegyetlen bújócska színhelye a mesebeli palota. Emberélet a tét.

Férjhez adná egyetlen lányát a király, ám Tüskerózsát, s vele a fél országot csak az viheti el, aki állja a különös próbát. Úgy bújik el a lány elől, hogy az képtelen legyen megtalálni őt. A felfedett kérők sorban kerülnek elő; kút mélyéről, padlás zugából, fák ágai közül. A lány ugyanis - s ez nem titok - csodás képességgel bír; mindent lát. Ha akar, ha nem.

Kilencvenkilenc kard díszeleg a trónterem falán, kilencvenkilenc herceg, gróf, bajnok oldotta le végleg övéről csillogó fegyverét, mielőtt - hisz ez a vesztesek sorsa - halni ment. A kilencvenkilenc drágakővel ékeskedő penge már a király tulajdona, egyetlen acél hiányzik csupán a páratlan gyűjteményből. De ki lesz a századik?

Özvegyasszony neveli legkisebb fiát a falu végén. A királyi udvarmester, Tüske "kérő-szervező" útját járva toppan a szegényes udvarra. Temérdek vállalkozó férfiszívet bűvölt már el a csodás mosolyú lány parányi portréja. János sem tud ellenállni. De nem a szerzés vágya hajtja őt, inkább a kíváncsiság, a megmérettetés veszélye. Indul hát ez a toprongyos, kardjasincs kérő. A századik.

Cseppet sem egyhangú a palotába vezető út. Előbb az útszéli pocsolyában tehetetlenül vergődő halacska életét menti meg a fiú. Nedves rongyokba bugyolálva, magával viszi őt.

Verekedőket, egy sast és egy varjút békít meg ezután. Egy kardon veszekedtek ők, s most hálából szolgálataikat ajánlják fel a legénynek.

János a palotába érkezvén a királyba botlik legelőbb, aki épp a furcsa "kollekción" veszett össze lányával. Tüskerózsa előtt most lepleződik le apjaura vértelenül gyilkos szenvedélye.

Kard nélkül nem kérő a kérő, a király ezért mihamarább kipenderítené Jánost, ám Tüskerózsát kíváncsivá teszi a jóvágású legény. Holnap próbázhat. János tán menne is, kerülné a bajt, annál is inkább, mert még az öreg szolgáló is- 1? -t