Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

nyulak ahelyett, hogy örülnének a váratlan eleségnek, inkább veszekedni kezdenek rajta. Addig-addig marakodnak?míg a káposzta szét nem hasad. Hosszas huzavona után végül abban egyeznek meg, hogy versenyt rendeznek: legyen a legügyesebbé a káposztamarariék.

A nyár véget ért, közelít a tél. A nyulak éhesek, útrakelnek hát szorgos ismerőseikhez. Titokban érkeznek s elámulva a termetes káposzták láttán nem tudnak uralkodni magukon. Pillanatok alatt feldúlják a kertet, degeszre falják magukat, majd a közeli barlangban rejtőznek el. A hazatérő teknősök keserűen háborognak a pusztítás láttán; csapdát állítanak s elfogják az éjszaka leple alatt újra elősettenkedő nyulakat.

Már-már kitörni készül a háború; a teknősök és a nyulak kishíján egymásnak rontanak. A bölcs kakukk azonban közbeszól, és versenyt hirdet az állatok között: amelyik csapat ügyesebbnek bizonyul azé a maradék káposzta.

A közönség bíztatása mellett zajlik a küzdelem, s a szerző a játszókra bízza kié legyen a győzelem. Kétféleképp végződhet ezért a darab. Ha a nyulak nyernek, akkor a kakukk meggyőzi őket, hogy tanuljanak meg kertészkedni, ha pedig a teknősök, akkor önként ajánlják fel segítségüket. Megtanítják henye társaikat a káposzta-termesztésre.

80 -