Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

Tovább indulnak, hogy kóborolva kutassák a mennyországot. Egy béres a földi örömben keresné, a pap hitével véli közelíteni. Az oda vezető utat mégis egy koldus mutatja meg, talán az, amelyiket a vitéz vízzel kínált egykor.

Szent Pétert felbosszantja a fiú; "itt ne keress dohányt, zenét, fehérnépet, azt csak ott a pokolban találhatod". A mennyország kapuja kiutasítón csattan, Csillagvitéz átmegy hát mulatni a pokolba. Magányos, szomorú ördöglányra akad a nagy vigalomban, akit jókedvre köteleznek, bár legszívesebben könnyekre fakadna. A katona szánja Kancsócskát, ám a mennyországba sehogyse vihetné magával, magára hagyja így szenvedéseivel.

A mennyország kapuja előtt az Élet fája áll. A fa, miről a Halál egy-egy levelet fúj le, ám a porba egy-egy emberélet hull. Most Csillagvitézt készül "megcsúfolni"; édesanyját fújja le a fáról, ám a fiú sem rest. Tarisznyájába parancsolja a Halált, aki szorult helyzetében valamennyi lehullott életet visszaengedi a fára.

Csillagvitéz végre bejut a kapun, ám a Halál újra megjelenik, most már érte jött el. ("Hagytalak játszani a reménységgel, de ütött az órád".)

A katona három nap haladékot kér csak, hogy maga készíthesse el koporsóját. Közben megtalálja őt a pokolból szökött Kancsócska, s arra kéri a fiút, vigye magával őt is a halálba. Csillagvitéz vinné, ám a szánalmas ördöglány egyszerre világszép hajadonná változik. (Addig volt rajta a rontás, míg valaki ki nem mondta, hogy maga mellé venné öt utolsó órájában.)

A két fiatal boldogságát az örök ellen; a Halál készül megrontani, de szerelmük ereje az ő hatalmánál is erősebb. Rábírják, hogy ő mutassa meg, hogyan kell a koporsóba feküdni. Ezután már csak a fedelet kell őkelmére csukni; megszabadultak tőle. Talán örökre?!- ? -