Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)
Magyar darabok
tiasságnak éppúgy igazságot szavaz, mint a praktikum feletti, termékeny álomnak. Ez a szemléleti bölcsesség a darab lényegi értéke, a belátás; hogy igaza mindig csak a teljességnek lehet. x A kis Julien szorgosan gyakorolja a csizmadiák mesterségét, szíve szerint apja nyomdokain haladna, ám görcsbe szorult akarását több keserűség kíséri, mint siker. Kénytelen - kelletlen be kell látnia; nem egy cipész-tálentum. De hát mihez van akkor tehetsége? Cimborája, a léhán jópofa Pierre cseppet sem ilyen "tragikusan" éli meg a kérdést. Szentül hiszi, hogy valamely váratlanul érkező, - s persze kincsektől duzzadó - örökség egycsapásra jó irányt szab majd sorsának, jövőjének. Úgy tűnik igaza is lesz, hiszen akár derült égből az a bizonyos villámcsapás: egy eleddig ismeretlen nagynénitől sokat sejtető örökség érkezik Martin apó részére. A rejtélyes málha sikeresen "borzolja" fel a fiúk fantáziáját, s az öreg csizmadia idegeit. Pierre titokzatos kalózok kincsét reméli a ládában, ezért elfogadja Martin apó ajánlatát. Ö készíti majd el a mívesen munkált szekrényt - hiszen ez kerül elő a csomagból - záraiba illő hét kulcsot, így őt illeti majd a kincs is. Szállingózik a hó, közeleg a karácsony. Pierre elkészült a munkával és a kulcsok pontosan illenek záraikba. Felnyílik végre a titokzatos szekrény, s egy hegedű kerül elő belőle. Egy néma hangszer. Pierre mégsem csalódott, rég nem várja ő már a kalózok kincsét. A kulcsok kimunkálásának verejtékes hónapjai alatt értette meg, hogy a készen kapott soknál olykor több a kevés; ha tisztességes munka áll mögötte. Egy leendő kovácsmester kezében pedig furcsa látvány lenne a hegedű, így Juliennek ajándékozza azt. Juliennek épp kapóra jön a zeneszerszám, hisz visszatérő látomásán felindulva, (egy tündöklő táncosnő bűvöli, s hívja magával dalra, táncra), immár lantosnak készül ő. Martin apó s Pierre a karácsonyéji harangozásra készülnek, mikor hirtelen egy hidegrázta cigánylány toppan a házikóba. Tréfa gyanánt az örökségbe kapott szekrénybe bújtatják a lányt, hadd teljesüljön egyszer Julien hóbortos álmodozása. A fiú megérkeztével a lány előbújik rejtekhelyéről, de már gyönyörű balerinaként.- 63 -
