Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)
Magyar darabok
21. ZELIENKA-DETVAN LUDO: LEGÉNYKE ÉS HOPSZA NEM VESZNEK EL A NAGYVILÁGBAN (Csehszlovák zenés játék 3 felvonásban, szereplők: 15 fő + tündérek, katonák helyszínek: a banya tanyája, királyi vár őrbódéja, elvarázsolt táj.) Fordította: Bába Iván ^nyersfordítás) Lelőhely: MSZI (RQ 12 154) Legényke és társa csakugyan nem elveszett alakok. Jóravaló kópék, akik banyát, vízimanót, s főleg a gonosz királynőt, - hisz ő a fő ellenfél - is legyőzve, a megérdemelt boldogsághoz juttatják a királylányt. Két - jellemzésében élesen megkülönböztetett - ellentétes tábor érdeke, akarata feszül tehát egymásnak, kettejük fordulatos küzdelme jelenti a drámai cselekményt. A küzdelemhez szükséges eszközökkel azonban csak a rontó hatalmak rendelkeznek, ezen alapuló lépéselőnyük folyamatossá teszi a színpa di feszültséget. A játék egyes részeit a varázserejű eszközökért (seprű, fésű, pálca), és a szövetségesekért folytatott harc egy-egy részsikere zárja le. A feszült vetélkedést párhuzamként kíséri és oldja a darab komikus karaktere, mely a tesze-tosza király, és az önmagára bátorságot erőltető nyúl színrelépésében jelenik meg. A játék - feladatmegoldó - jellegéből adódóan dús cselekményű. A folyamatos cselekményesség felkeltette figyelmet szerencsésen tartják ébren a sok-mozgásos tömegjelenetek (az állatok tánca, katonák jelenete, tündérek fogócskája). A rövid, pergő jelenetek ritmusát nem töri meg sem narráció, sem pedig monológ, így verbális szinten is végig mozgalmas marad a darab. A szöveg azonban még kidolgozásra vár, s a dramaturgiai változtatások sem látszanak feleslegesnek. A második felvonás indító epizódja - katonák dala - nemcsak a stílust töri meg operetteskedő jellegével, hanem megdöccenti a cse lekményt is. Hasonlóan szükségtelen az erkölcsi tanulságok direkt közlése is x 34 -
