Kovács Gábor (szerk.): Paletta 1988. Válogatás gyermekdarabok szinopszisaiból (Budapest, 1988)

Magyar darabok

A favágó belefáradt, -vénült már a munkába. Tehetetlen keserűségét unokahúgűn, Násztyán tölti ki, férjhez akarja kényszeríteni a kedvesét hazaváró lányt. Az öreg nagyokat szitkozódva, véletlen balsorsát is említi. Balsorsa nemcsak megjelenik, de tájékoztatja is gazdáját arról, hogyan szabadulhatna meg az tőle. A favágónak el kell adnia valamit, mégpedig e szavakkal: "Fogadd jószívvel ezt a holmit, s ráadásul nyomorúságomat, balsorsomat is". Végül egy kupecre sikerül rátukmálnia némi spárgát, s vele a Balsorsot is. Utóbbi pedig nem tétlenkedik sokat.

A kupec lovait és ruháit haramiák rabolják el. De nem ér ezzel véget a lecsupaszított, kirabolt szerencsétlen kálváriája. Öt nézik rablónak a cári vadászatot szervező katonák. (Szervezni kell ezt a vadászatot, hiszen a cár sikerélményét, vadászszerencséjét kitömött állatok biztosítják.) Szorult helyzetéből csak üggyel-bajjal kecmereg ki a kupec. Egyetlen megmaradt "értékét", kovakövét - s ezzel balsorsát - sózza a tűzszerszám híján lévő cárra.

A cári lakosztály faláról sorra potyognak le a morc ősök képei. Ki ne tudná; ezek baljóslatú jelek?!

Hamarosan távozik is az udvarból a cárleány körül legyeskedő vendég herceg, csakúgy, mint a kérőjét vesztett Anfissza. De a cárnak nemcsak boldogsága, hatalma is elúszik. A támadást indító ellenséghez csatlakoznak a katonák, a tábornok, mindenki. A cár egyedül marad, illetve majdnem egyedül, hisz az ajtó előtt még mindig ott posztói egy katona. Ö Násztya kedvese. A cár - miután a Balszerencse feltárja titkát - rögvest rátestálja burnótszelencséjét a katonára. A legény sápítozás helyett küzdelmet ajánl új "társának", s nyomatékként szelencéjébe zárja azt.

Hiába azonban a dac, a Balsors így is pusztít; csontot tör, felégeti az anyai házat, s úgy tűnik, kedvesét is elveszi a katonától. A gazdaggá lett favágó ugyanis a tehetős kupechez kényszerítené a lányt, de az hirtelen elrontja az eljegyzést. A lenézett katonát, a régi kedvest választja jegyesül.

A felbőszült násznép tolvajként hurcolja a cár elé a szelencével büszkélkedő "nincstelent". A közben hatalmát, lányát visszanyert cár letagadja a hajdan megkötött - ma már dicstelen - üzletet. Csak a mindent bizonyító írás láttán kezd el emlékezni. A ma már tehetős becstelenek (favágó, kupec, cár) megfeledkeznek a Balszerencse titkáról, s összeadják a szelence egykori árát; visszavásárolják. Rájuk szakad így újra a szerencsétlenség, s úgy tűnik velük is marad már. Örökre.-5i-