Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
55. ZICHY GÉZA KÖRLEVELE „AZ ISTENEK ALKONYA" SIKERES ELŐADÁSÁRÓL 5429 szám 1892 KÖRLEVÉL „Az istenek alkonya" előadásának minden tekintetben kiváló sikere büszke örömmel töltötte el szívemet. A M.Kir. Operaház e nagy műnek előadásával befejezte azt az óriási feladatot, amelyre merészen vállalkozott midőn a világraszóló hatalmas zenealkotásnak „A nibelung gyűrűje" tetralógiának betanulásához hozzáfogott. S a miről a közel múltban, 4 év előtt még csak álmodni sem mertek, az ma mint megvalósított tény áll a főváros, az ország, Európa szine előtt: Wagnernak, a zeneóriásnak legnagyobb alkotását, a tetralógiát, ennek mindegyik tagját magyar nyelven, hazai erők közreműködésével előadta a budapesti operaház. Erre eddig a német nyelv hazáján kivül egy színház sem mert vállalkozni. Kulturális nagy tett ez, mely dicséretére válik nemzetünknek, becsületére a magyar kultúrának s elhervadhatatlan dicsőségére intézetünknek, mely ezzel Európa elsőrangú színházai sorába lépett, mert bebizonyította, hogy a legnehezebb művészeti feladatok megoldására is képes. Méltó dicséret, elismerés és dicsőség illeti meg ezért intézetünk derék személyzetét, mert nagy és bámulatos munkát végzett. A nagy tett, a szép siker fölött való öröm és büszkeség ér- • zelmei között kötelességképpen érzett hálával emlékezem meg az egész személyzet lelkes odaadásáról, önmegtagadó buzgalmáról, a melylyel a küzdelmes nagy munkát diadalra juttatta, s a legmelegebb s legteljesebb elismeréssel gondolok rá, hogy senki sem riadt vissza a tornyosodó nehézségektől, senki sem csüggedett el az erőt pusztító végtelen fáradalmakban. S minő munka volt ez! Az óriási alkotmány egyes tagjai, a mint egymásra következnek, mind nagyobb és fokozottabb követelményeket támasztottak. Mennél tovább haladt a munka előre, annál jobban szaporodtak és torlódtak a nehézségek, míg az utolsó részben „Az istenek alkonyában" a tetőpontra hágtak, a melyen túl már a lehetetlenség kezdődik. Ily munkánál, ily feladatnál a kimerülő fizikai erő nem elégséges, csak az igaz lelkesedés és a buzgalmas lelkiismeretesség tudhatnak végére jutni és győzedelmeskedni. Ez a két hatalmas lelki erőt örömmel tapasztaltam a nagy munka folyamán a személyzet minden osztályánál. Ezek a lelkierők támogatták és segítették a karnagyot a művek jeles betanításában és vezényletében, a zenekart a művek számtalan szépségeinek feltűntetésében, a magánszereplőket a kitűnően sikerült művészi énekben és alakításban, a főrendezőt az ízléses 73
