Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
Bevezetés
1956-ban azonban az Országos Levéltár anyagának tekintélyes része tűzvész áldozata lett. Az iratok napokig égtek, elpusztult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, valamint a felügyelete alá tartozott számos intézmény csaknem teljes anyaga. Igen súlyosan megrongálódott az Operaház és a Nemzeti Színház - Bakács István által az előző évben nyilvántartásba vett - iratgyűjteménye is. A romok alól csak többé-kevésbé megsérült, összeégett lapok kerültek elő, az anyag túlnyomó része megsenmisült. Bakács István 1970-ben publikált „Kisebb testületi egyesületi és intézményi fondok alapleltára"-nak Repertorium című fejezetében a következőket olvashatjuk: „P. 517. Operaház, 2 doboz, 0,40 iratfolyóméter. Ügyviteli iratok, főként az operaházi alkalmazottak alkalmazásával és bérügyeivel kapcsolatban. Égett, tűzből mentett iratanyag, csak restaurálás után kutatható. Állandó megőrzés." A megmaradt operaházi irattárból ma az 1915-1944 közötti iratanyag évek szerint csoportosítva, az iktatószámok sorrendjében, borítólapok közé helyezve található. Restaurálásukra még nem került sor. Amit azonban kevesen tudnak, mégis tekintélyes iratanyag maradt az Operaházban. Mariin Amadé, az Operaház akkori főtitkára ugyanis nem adta át az Operaház iratainak többségét a hatóságoknak, elsősorban a beszolgáltatással egybekötött selejtezési rendelkezés miatt. Ezzel kapcsolatos levelezéséből ugyanis kitűnik, hogy még vitába is próbált szállni feletteseivel a selejtezésre vonatkozólag, hangsúlyozva az iratok történeti jelentőségét. Mikor nem kapott megnyugtató választ, csak jelentéktelen iratokat szolgáltatott be, a többit pedig különböző helyeken elrejtette. így találtunk rá 1975-ben különböző szekrényekben, pincékben s egyéb zugokban az Operaház első évtizedeinek iratanyagára, sőt igen sokra a két világháború közötti évekből is. Innen származik az e könyvben található akták többsége. A közlésre szánt iratok kiválogatása és legépeltetése után az egész anyagot (mintegy 30 mázsát) az Igazgatóság 1979-ben az Országos Levéltárnak adta át, ahol azt a régebbi operaházi fonóhoz csatolták. Az átadást még az is alátámasztotta, hogy az épület 1980-ban megkezdett felújításának munkálatai előtt az egész Operaházat ki kellett üríteni. Kötetünkkel egyidőben, az Operaház jubileumára készült el a „Budapesti Operaház 100 éves története" c. monográfia (Zeneműkiadó, Bp. 1984.), amely tudományos feldolgozásban tartalmazza az itt közzétett akták legfontosabb adatait és összefüggéseit. A monográfia felment bennünket attól, hogy a dokumentumokhoz jegyzeteket közöljünk. Jegyzetértékű alcímet csupán akkor adtunk, ha az az akta megértéséhez feltétlenül szükséges volt. Az erősen válogatott aktákat időrendben,folyamatos sorszámozással magyarázatok nélkül közöljük. Az időrendet csak ott bontottuk meg, ahol valamely ügyintézésre vonatkozó iratok koncentrálhatók voltak. A válogatásban az a szándék vezetett, hogy az Operaház működésének lehetőleg minden területét felöleljék, továbbá, hogy kitűnjenek belőlük az egykorú politikai és művészi tendenciák,segítve a 100 éves Operaház történetének tudományos igényű megismerését és feldolgozását. Budapest, 1984. február Staud Géza 4
