Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

színrehozott különféle operákhoz szükséges tárgyak beszerzése, s azoknak elkészíttetése a gazdai hivatalnak - mely csak a gaz­dából és egy írnokból áll - minden idejét és teljes munkaerejét igénybe vette. 1885-ben a férfi ruhatár leltározása megkezdetett, de már május hó 1-én, tekintettel a kiállításra - mely idő alatt majd­nem mindennap tartattak előadások- kénytelen volt a gazda a lel­tározást beszüntetni, mert a ruhatári személyzet, más teendőkkel volt elfoglalva. Ezen állapot november 1-ig tartott a mikor a napok rövidek, a tűzrendőri szempontból a ruhatárban bárminemű világítás alkal­mazása tilos, de másrészről a fűtetlen ruhatári helyiségekben való huzamosabb munkálkodás csaknem lehetetlen. A férfi jelemezek, a lábbeliek és sisakok kivételével már leltá­rozva vannak, csupán az utóbbi időben készült jelmezek nem lel­­tároztattak még. A női ruhatár, valamint a díszlettár leltározása a folytonos előadások miatt nem eszközölhető, s ezt a szünidő beálltára kell hagynunk. Az apróbb ú.m. bútor - kellék - fegyver - stb. leltárakat, mihelyt azok lemásolva lesznek - a mi rövid idő alatt meg fog történni - azonnal föl fogom terjeszteni Nagyméltóságod elé. Ezek után bátorkodom Nagyméltóságod elé azon kéréssel fordulni, kegyeskedjék megengedni, hogy a ruha- és díszlettári leltárak legkésőbb f.é. aug. hó 1-ig legyenek felterjeszthetők. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvání­tását. Budapesten, 1886 jan. 16-án Podmaniczky Frigyes intendáns 24. PODMANICZKY FRIGYES LEMOND INTENDÁNSI ÁLLÁSÁRÓL 7122/1886 BÜM.sz. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Ezen intendánsi működésemből kifolyólag Nagyméltóságod szi­­ne elé terjesztett utolsó jelentésem alkalmából, engedje meg Nagyméltóságod, hogy szívből fakadóan megköszönjem azon reám nézve annyira megtisztelő s megnyugtató szavakat, melyekkel az intendánsi állásomtól törtönt felmentésemet kisérni kegyeskedett. Tartozó s egyszersmind kedves kötelességet teljesítek e reám nézve - ki elhagyni kényszerült hivatalomat nagy örömmel, oda­adással s előszeretettel viseltem - fontos s nevezetes pillanat­ban, midőn Nagyméltóságodnak megköszönjem, a közmívelődés s nem­zetiségünk nevében, azon számtalan s ismételten terhes és alkal­matlan kegyességéről, fenkölt szelleméről s igazi hazafiságáról tanulkodó tényeket, s tetteket, melyeket az utóbbi lefolyó 10 év 32

Next

/
Thumbnails
Contents