Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

Ezen ívlámpákhoz, a mint a szűkszavú ismertetésből ki lehet venni, egy speciális reflectáló készülék van alkalmazva, melynek sima visszaverő felülete színes is lehet és ezáltal érhetők el a színes világítások.

A színes tükrök aztán könnyűszerrel kicserélhetők vagy puhán észrevehetetlenül lehet egyik színből a másikba átmenni.

Azt állítja, hogy ezen indirectfényszórás által nemcsak a világítás lágyabb és az árnyékok majdnem teljesen eltűnnek, de egyszersmint a fényforrások láthatatlanok és a szereplőket nem vakítják. Ha tehát a készülékek csakugyan megfelelők, azaz nem lobognak, a színpadot egyenletesen világítják és a mellett árammegtakarítást eszközölnek, úgy mindenesetre sok előnyük van a mostani rendszer fölött, még akkor is, ha minden egyes készülékhez külön ember kell a ki a színváltozásokat eszközölje.

A mostani 3 vagy 4 lámpás rendszer még távolról sem tökéletes, mert a festett lámpák, még ha több szín is ég egyszerre, nem adnak sem elég élénk, sem elég modulátióképes világítást, a vörös, a kék és zöld mindig brutális a sárga és lila vagy színtelen vagy vak és túlsetét. Nagyon valószínű azonban, hogy az ívlámpa fehér fényes szinét tükrökkel igen szép puha színekre lehet festeni.

Ha tehát a meglevő vezetékeket fel lehet használni és az áramfogyasztás kevesebb mint eddig úgy ezen készülékek beszerzése talán rövid időn kifizetné magát.

Azonban véleményem szerint csak is akkor lehetne ezen rendszer adoptálásáról szó, ha e miatt a díszletezés rendszerét nem kellene okvetlen megváltoztatni, azaz jelenlegi díszleteinket legyenek azok nyílt,(ív és hátfüggöny) vagy zárt, esetleg fedett szoba díszletek, - használhatjuk az új világítást. Mindenesetre előny ha a szuffitákra nem lesz többé szükség, mert azokat függődíszletek felakasztására lehet majd használni, de nem hiszem, hogy előnyös volna az egész díszletezési rendszert felforgatni és függődíszletet egyáltalán nem használni többé, mert egyrészt az összes díszletkészlet átalakítása óriási összegbe kerülne, másrészt a gyors díszletváltozások csupa kifeszitett díszletekkel nagyon meg volnának nehezítve és nyílt változás eszközlése színpadunkon úgyszólva lehetetlen volna.

Ezen találmány másik része pedig úgy látszik mintha ilyesmire irányulna. Fortuny úr konstruált egy gömbölyű égboltot, mely egész színpad fölé alkalmazható volna, tehát valami olyanformát, mint egy óriási súgólyuk mely az eégsz színpadot elfoglalja és nyílásával a nézőtér felé fordul. Ennek fehér vagy szürke színe volna és erre volna az égkék vagy szürke színe a felhők stb. optikai eszközökkel vetítve. Nem kétkedem benne, hogy a legszebb hatások elérhetők ily módon, de akkor nem lehet függődíszletet használni a mi a díszletváltoztatást megnehezítené és az összes díszletek újonnan készítését követelné meg. Ezen égbolt állítólag nem túl drága, összehajtható és pár pillanat alatt felállítható. így természetesen határozott ítéletet mondani nem lehet. Látni kell, hogy a kivitelben hogyan állja meg a helyét.

164