Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
morális kötelezettség alól, a melyet az Operaház tagjaival szemben akkor vállalt, a mikor még egyik alárendelt tagja volt az intézetnek s nekik bizonyos jogok és élvezmények elérését, ha nem is éppen Ígérte, de biztos kilátásba helyezte. így történt, hogy igazgatása alatt a magánszereplő tagok szerződésének megújításánál az intézet érdekét éppen nem nézte, sőt - határozottan ki kell mondanom - a fizetések emelésének mellőzésére vagy legalább mérséklésére irányzott törekvéseimmel szemben a tagok fokozódott igényeinek elérését elősegítette, némely esetben egyenesen erőszakolta; a karoknál pedig, nevezetesen a zenekarnál és énekkarnál szintén folytonosan eszközölte a fizetésjavításokat, az év folyamán a nagyobb fizetésű tagok helyét betöltetlenül hegyta, az ez által történt megtakarítást is fizetésjavításra fordította; az előterjesztett fizetésemeléseket alig indokolta s vonakodásommal szemben mindenkor csak a bizalom kérdését vetette föl. Ezen eljárás következménye, hogy ma a zenekarnál az I. versenymesternek, valamint a „III. versenymester" címmel alkalmazott első hegedűsnek helye betöltetlen, mégis az időközben erőszakolt fizetésemelések következtében az 1902. évi budget ezen nagyfontosságú helyek betöltésére fedezetet már nem nyújt. Az énekkarnál szintén üresedésbe jött első helyek betöltetlenek, s 1902-re betöltésükra alig van fedezet biztosítva. Az újdonságok megválasztásában éppen nem volt szerencsés keze, mert az egy Hoffmann meséin kívül, melynek előadását én rendeltem el, egy újdonságnak sem volt valódi sikere, még a nagy költséget és hónapi munkát igénylő Luizá-nak sem. Az újdonságok színrehozatalánál, valamint a műsor élénkítése végett kitűzött felújításoknál, szintúgy a fiatalabb énekesek és ösztöndíjasok tanítása és foglalkoztatása körül egyáltalán nem mutatta azt az erélyt, a melyet tőle elvárni jogosítva voltam. Mindezek miatt nem vagyok azon helyzetben, hogy az Operaház igazgatását jelenleg fennálló szerződésének lejárta után továbbra is az ő kezében hagyjam, de még annak sem látom lehetőségét, hogy az ő igazgatása mellett még csak rövid ideig is tovább vezessem az Operaházat; naponként fordulnak elő oly fontos kérdések, a melyek a jövő évre kihatnak, s a melyekben egy zeneértő szakközegnek véleményezése és felelős javaslata nélkülözhetetlen; lehetetlen, hogy ezen esetekben attól kérjek véleményt és annak javaslata alapján intézkedjem saját felelősségemre, a kihez egyáltalán nincs bizalmam ép így lehetetlen tőlem követelni, hogy a költségvetésnek részben vagy egészben való betartásáért szavatosságot vállaljak, a mikor oly igazgatóval állok szemben, a ki annak több tételét esetről-esetre folyton emelni igyekezett, úgy, hogy attól kell tartanom, hogy a jövő évi mérleg egyensúlya komoly megingatást szenvedhet. A mondottaknál fogva Mészáros igazgatónak 1902. ápril. 15- én le járó kinevezését a múlt hó 7-én felmondottam. A kinevezés lejártáig Mészáros Imre a fizetését élvezni 158