Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

[Az ügyiraton:] Benkő karmester helyesen viselkedett, mikor az ismétlésre utasítás nélkül jelt nem adott, viszont a főrendező is helyesen cselekedett, hogy a közönség egyhangú kívánságára az ismétlésre utasítást adott, de hiba történt annyiban, hogy a főrendező az előadást megelőzőleg nálam kérdést nem tett a felől, vájjon megengedendő-e az énekszámok ismétlése, ha pedig a főrendező azon felfogás alapján tartotta megengedhetőnek az ismétlést, mert Hilgermann tulajdonkép mint vendég lépett fel, az előadás előtt kellett volna a karmestert értesíteni. A jövőre hasonló esetekben mindenkor előzőleg utasítás kérendő:

Keglevich

Láttam 1900 márc.2. Káldy Gyula műv.igazgató

112.

KÁLDY GYULA BÚCSÚLEVELE AZ OPERAHÁZ SZEMÉLYZETÉHEZ 3371/1900 sz.

Az m. kir. operaház személyzetéhez!

Megrongált egészségem, midőn az igazgatói állástól visszavonulni kényszerít, még azt sem engedi meg, hogy személyesen, élőszóval mondhassak Isten hozzádot a m. kir. operaház személyzetének .

Búcsú-üdvözlet gyanánt fogadják hát szívesen e sorokat, s engedjék meg nekem, hogy azok keretében rövid visszapillantást vessek igazgatói működésemre.

A magyar zene művelése töltötte be egész életemnek minden munkásságát, s midőn a magyar királyi operaház művészi testületének élére állottam, a magyar zene művelése volt magva, központja azon fogadalomnak, melyet lelkisimeretem előtt tettem, s azon programmnak, melyet önök előtt kifejtettem. A visszalépés pillanatában önérzettel hivatkozhatom 4 és fél évi munkássomra, mert ez idő alatt minden alkalmat felhasználtam programmom megvalósítására s tudatában annak, hogy intézetünknek nem szabad elzárkóznia a classicus zene világirodalma elől, minden erőmmel arra törekedtem, hogy az általános művészi érdekek harmóniájában a magyar zene elfoglalhassa és megtarthassa azon előkelő helyet, mely azt a m. kir. operában méltán megilleti.

1895 évi szeptember 1-étől ez ideig végeztem a m. kir. operaház művészeti igazgatói teendőit, nem említve Hunyadi László, Bánkban és István királyt, mely dalművek igazgatóságom alatt részben új betanítással és teljesen új kiállításban kerültek színre, ez a négy és fél esztendő 25 új művel gazdagította intézetünk műsorát, s az újdonságoknak majdnem három negyede (18) magyar szerzők műve volt. A magyar újdonságoknak több mint fele ma is állandóan játékrenden van: Alár, Piros czipő, Roland mester, Shee, azóta a

132