Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)
A százéves Operaház válogatott iratai
A Lohengrin eddigi 149 előadása alatt énekelték: I. Henrik szerepét: Kőszegi, Ney, D. Basch, Lohengrinét: Ellinger, Hajós, udvardi, Ernst, Perotti, Gassi, Prévost, de Grach, Broulik, Runcio, Rittershaus Brabanti Elsáét: Carina, Kendelényi, Toperczer, Neszweda, Tannerné, Hauck M. Nagyné Benza T, Giovannoni, Zachi, Pappenheim Eug. Wiltné, Wiziak, Behrmann, Dévai G. Reich T. Turolla, Stoll G, Hanfstaengl, Arkel, Kupfer, Berger, Bianchi, Vasquez, Russel, Strakosch. Danczkay,zilahiné, Lejo, Telremundi Friedrichét: Simon, Lán-g, Fektér, Maleczky, Bignio Takáts, Beck, Ortrudét: Mányik, Kocsis, Tannerné, Spányi, Nittinger, Saxlehner, Orelio, Tremelli, Györgyné, Fleiszig, Szilágyi A, Henszler, Handel-Diósyné, A hirdetőét: Bodorfi, Tallián, Takáts, Manheit, Veres, Mihályi, Ney B. Várady. Megemlítendernek tartjuk, hogy a holnapi előadásban Perotti Lohengrin szerepét nálunk 50-edszer, Ney D. a királyét 94-edszer énekli. Végül még közre adjuk Wagnernek a Lohengrin első itteni előadása alkalmából Radnóthfáy Sámuel akkori intendánshoz sajátkezűleg írt levelét, melyben válaszol a premiere-hez történt meghívásra. A levél magyar fordításban a következő: Nagyrabecsült udvari tanácsos Úr! Fogadja legőszintébb és legszívélyesebb köszönetemet Lohengrinemnek a pesti nemzeti színházban szándékolt első előadásához való barátságos és megtisztelő meghívásáért. Ön tudja, mily nagy ra becsülöm azt a meleg fogadtatást, melyben ezelőtt a pesti közönség részesített s hogy mennyire megörvendeztetett és elismerésre késztetett önnek szerzői jogaimnak nagylelkű méltánylásával foganatosítani kezdett azon szándéka, hogy Lohengrinemet a magyar nemzeti színpadon otthonossá tegye. Ha tehát ma az Ön szíves meghívására tagadó választ adok, vegye azt olybá, hogy nagy örömről mondok le s hogy csak a nagyon szükséges, fáradságosan elért nyugalom és munkakedv fenntartása iránti tekintetek bírhattak ama áldozatra, melyet tartózkodásommal hozok. Ezek után részemre csak az marad hátra, hogy önnek, valamint kiváló művészszemélyzetének a közös megerőltetés legjobb eredményét kívánjam s mindnyájuknak előre is legszívélyesebben köszönetét mondjak a művemmel szemben tanúsított fáradozásaikért. Magam további jóindulatába ajánlva maradok kiváló nagyrabecsüléssel Luzern, 1866. november 26-án Wagner Richard 119
