Dés Mihály (szerk.): A százéves Operaház válogatott iratai (Budapest, 1984)

A százéves Operaház válogatott iratai

balletiskolából visszajöttek, azt kívánták, hogy a m. k. Operaház nekik Milanóban készült balletcipőket adjon és nemsokára példájukat követte az egész balletkar.

Báró Nopcsa Elek intendáns úr ő Méltósága meg is engedte úgy nekik, mint az első négyes tagjainak és számukra mind máig Milánóból vagyunk kénytelenek a cipőket hozatni.

Ezen eljárás azonban nemcsak körülményesnek, de célszerűtlennek is bizonyult, mert rendesen 6-8 hétig tart, míg a megrendelt cipők megérkeznek és akkor is akárhányszor egyik vagy másik táncosnő nem használhatja a számára készülteket, a javítás vagy kicserélés lehetősége pedig a nagy távolság miatt teljesen ki van zárva. Legnagyobb a baj akkor, ha bizonyos meghatározott színű cipőre van szükség. Ilyenkor kénytelenek vagyunk a rózsaszínű cipőt bevonatni megfelelő színű atlasszal, ami nemcsak költség- és fáradsággal jár, de gyakran a cipőt úgy összhúzza, hogy hasznavehetetlenné válik. Oly esetekben pedig, ha valakinek betegsége folytán másnek kell a balletben valamely helyet átvenni, legnagyobb bajt okoz a cipőkérdés, mert egy-két nap alatt a legjobb akarat mellett sem lehet Milánóból cipőt szerezni.

Részemről meg vagyok győződve egyrészt arról, hogy az olasz cipő semmivel sem jobb a hazai gyártmánynál és hogy az idevaló szállító épp olyan cipőt tud csinálni, mint a milánói, de másrészt azt hiszem, hogy az egész dolog csak szeszély, a mennyiben a hölgyek ez által jogok és kiváltságokra akarnak szert tenni.

Ha eddig, a mi hallétünk legfényesebb korában Campilli ballet mester idejében jó volt a pesti cipő, akkor azt hiszem, hogy ma is meg fog felelni.

Bátor vagyok tehát azon tiszteletteljes előterjesztést tenni: hogy ezentúl a M. Kir. Operaház úgy a magán, mint a kartáncosnőknek csupán Budapesten készült cipőt adjon, ha azonban valamely táncosnő olasz cipőt óhajt viselni, álljon szabadságában azt a szükséges és előírás szerinti színben Olaszországból beszerezni, és minden alkalommal, midőn új cipőre van szükség és az új cipő a balletruhatárosnő által benyújtott kérőlapon engedélyeztetik, legyen az utalvány az illető táncosnő nevére kiállítva, a cipő tőle vétessék át, és ára neki téríttessék meg.

Kérve méltóságodat, hogy ez ügyben tiszteletteljes előterjesz tésemet figyelemre méltassa, és azt elfogadás esetén rendelet alakjában az érdekelt tánckari személyzettel tudatni kegyeskedjék.

Maradok kiváló tisztelettel alázatos szolgája Budapest, 1898. jan. 6.

Kéméndy Jenő scenikai főfelügyelő

Az előterjesztést elfogadom, az Olaszországból esetleg megrendelendő czipők átvételére nézve, azonban a gazdasági főnök úr véleményté kérem.

Jan. 25. Huszár. -104