Vámos László (szerk.): Dráma és tér. Magyar színházi és televíziós díszlet-jelmez 1979 - 1983. Műcsarnok 1983. április 8 - május 15. (Budapest, 1983)
BEKÖSZÖNTŐ Egy hosszabb idő óta tartó fejlődés eredménye, hogy az elvileg egyenrangú művészeti ágak tényleges társadalmi jelenléte és hatása kezd kiegyenlítődni. Szűnőben van művészeti életünk irodalomcentrikussága, a társadalmi és ezen belül a technikai fejlődés révén ú j művészeti ágak jelentkeznek, a technikához kötődő műfajok is jogos érvekkel tartanak számot művészeti autonómiára, s mindezzel párhuzamosan az úgynevezett alkalmazott művészetek köre is kiszélesedett, társadalmi hatókörük robbanásszerűen kiterjedt. Ennek az általános változásnak jellemzője, egyben fontos és szerves része a színházi, valamint az ezzel rokon televíziós díszlet- és jelmeztervezés szerepnövekedése, viszonylagos önállóságának kibontakozása és tudatosulása. Ez utóbbi tendencia összefüggésben van azzal is, hogy a hetvenes évek vége és a nyolcvanas évek eleje a magyar színházművészet újabb erőfeszítéseinek - tartalmi és formai gondjaival együtt -, további megújulásának az időszaka is. Változások történtek a színházi élet struktúrájában, újabb erők, műhelyek léptek a porondra és formálódtak markánsabbá. Növekedett a rendezői és színészi munka eszköztára, gyarapodott az érdeklődés a színházművészet egyes összetevői iránt, így a rendezés, a színészi játék, a dramaturgia és a szcenográfia, a tervezőművészet elméleti és gyakorlati kérdései iránt. Az országos tervezőművészeti kiállítás szépen demonstrálja, hogy az általa illusztrált korszakban, az 1979-83 közötti években tovább fejlődött a magyar szcenográfia. Megnövekedett a vele kapcsolatos elméleti tevékenység: könyvek, albumok, katalógusok jelentek meg vagy vannak készülőben; fokozódott, szakszerűbbé vált a kritikusok érdeklődése, kezd elmélyültebbé válni e színházművészeti tényező elemzése. Mindezzel összefügg az elhatározás, hogy a miskolci triennálék után (ezeket meg nem szüntetve) módot kell találni a tervezőművészeti tevékenység és termékei rendszeres, legalább négyévenként tartandó fővárosi és országos célú seregszemléinek megrendezésére. E Dráma és Tér címmel megrendezett országos kiállítás a maga nemében mindenképpen az első színházművészetünk történetében. Ilyen célkitűzésű és ilyen széles részvételű, eszközeiben ennyire gazdag tervezőművészeti kiállítás még nem volt Magyarországon. Bizonyítani fogja, hogy a szcenográfia valóban az egész színházművészet integráns, de viszonylagosan önálló része, érdemes tehát a külön bemutatásra. Egyúttal teljesen közművelődési célzatú is ez a kiállítás: a drámai tér alkotásának minden fázisát és eszközét - színpadkép- és jelmezterveket, maketteket, kellékeket, díszleteket, díszletelemeket, fotókat, ruhákat - a közönség elé tárja, mintegy érthetővé, reálissá téve a „kulisszák titkos világát”. Demonstrálja a jelmeztervezők, az úgynevezett magyar jelmeztervezői iskola újabb eredményeit, a díszlettervezők sokszínű törekvéseit. Jelzi, hogy újra megindult a másfél évtizeden keresztül szüneteltetett tervezőművészeti képzés a Képzőművészeti Főiskolán, az itt működő szcenikai tanszék növendékeinek külön kiállítási anyagával.. Bizonyítja, hogy eredményesen kapcsolódtak be a tervezőmunkába a külföldön (Leningrád, Prága, Pozsony) képzettek, miközben „segédcsapatok” is jöttek az iparművészek, az építészek és különböző képzőművészek köréből. Különösen szerencsés és gyümölcsöző helyzet, hogy nálunk a televíziós tervezőművészek úgyszólván minden tekintetben együtt alkotnak, működnek, állítanak ki a színháziakkal. Egymásnál is terveznek; együtt élnek szövetségi, - tehát a tervezőművészet eredményeit és gondjait, feladatait, programját meghatározó, felmutató és elemző - életet; a művészetüket is közösen demonstrálják. A Magyar Televízió tervezőművészete és műhelyei az egész magyar tervezőművészet integráns része. A kiállítás a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar Televízió, a Magyar Színházi Intézet és a Műcsarnok minisztériumunk által minden tekintetben támogatott „műhelyterméke”. Köszönet megálmodóinak, kezdeményezőinek, kivitelezőinek. Legyen a legnagyobb köszönet a közönség elismerése, érdeklődése. Tóth Dezső miniszterhelyettes
