Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

sem ég: Gondodra bízom mindkettőnk sebét." Ebben a kissé tréfás, költői kifejezésben Romeo komoly gondolatai rejtőznek. Lőrinc először nagyon elégedetlen Romeo csapodársága miatt. De végül elgondolkodik. Hajlandó vagyok összeadni benneteket, mondja, mivel ebben a szövetségben komolyabb egyesülés lehetőségét látom.

E két ifjú ember szerelmén keresztül Shakespeare a szüzsében foglaltnál sokkal nagyobb gondolatot vezet végig.

Olyannak mutatja a szerelmeseket, akik nemcsak az első őszinte odaadásra képesek, hanem az összehasonlításra, a gondolkozásra és arra is, hogy tudatosan törekedjenek valamire.

Hogyan lehet mindezt felszínre hozni, mindezt jelentékennyé, erőteljessé, magával ragadóvá tenni?

Hogyan kényszeríthetjük az embereket arra, hogy mások gondolatai, karaktere izgassa őket és ne csupán a hirtelen változó szituáció?

A figyelmet a belső, gyakran mélyen rejtett tartalomra és nem a külső mozgásra koncentrálni - ez a feladat.

Elérni valamennyi belső rugó érzelmi magnetizmusát - ez a cél.

Miért olyan nehéz ma egy fiatal és meglehetősen jó színházban színre vinni Csehovot?

Angliában Shakespeare-t már színre állították jobbról balra és balról jobbra, mai és korabeli ruházatban, „modern szellemben" és gyönyörű „ódivatú" eszmékkel ékesen.

Néha úgy tűnik, hogy az angol színésznek épp olyan könnyű egy új Shakespeare-szerepben színpadra lépni, mint a mi Bronyevoj nevű színészünknek még egy „kedélyes" gonosztevőt eljátszani.

Az angolok Shakespeare darabjait magukhoz rendkívül közelállónak, modernnek tekintik — csak talán jelentősebbeknek, mint a többit.

Amikor az angol színészek vagy rendezők hozzáfognak valamelyik Shakespeare-darabhoz, tudják mit kell vele kezdeniük.

Nem célom, hogy értékeljem a klasszikusok „modern" vagy „ódivatú" felfogását az angol színházban. Csupán arról van itt szó, hogy az angol színészeknek, még a fiataloknak is nagy és sokféle tapasztalatuk van abban, hogyan kell Shakespeare-en dolgozni. TAPASZTALATUK.

90