Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

pét játszani, azt a lányt pedig, akit szeretett — Tolmacsevának. De ebben sokáig nem tudtunk megegyezni. Legalább három szí­nésznővel próbáltunk, és csak akkor hívattuk Tolmacsevát, ami­kor már mind a ketten egyformán kikészültünk az újabb sikerte­len próbától. Nem tudom, ma is így van-e, de tíz évvel ezelőtt min­den próbán azt a nagyszerű idegi készenlétet hozta, amely mindig átragadt rám, és arra késztetett, hogy jó formában dolgozzak. MegismerKedtem Jevsztyignyejevvel és Kvasával is. Máig is elbűvöl e színészek belső feszültsége. Ha az ember a próbán akár csak oda­áll egyikük mellé, átadódik energiájuk,alkotni akarásuk. És az em­ber borzasztóan kíván dolgozni. Veszekedtem velük is, Jefremov­­val is sok-sok kérdésben, minden jelenet, minden alak miatt. Amellett Jefremov nemcsak színész volt, hanem a színház vezetője is, így a helyzetem nem volt könnyű. Gyakran alkalmaztuk egymással a felőrlés módszerét. Először én fejtettem ki szempontjaimat, azután Jefremov vitatta. Vártam, amíg véglegesen kikészül, azután folytattam állásfoglalásom védel­mét. Ő pihent, amíg én kiabáltam és dühöngtem, aztán ismét ne­kem esett. És mégis, most is hajlandó volnék vele dolgozni. Igaz, hogy most már a saját színházamban. Én aztán megmutatnám ne­ki! Egyszer eljött a próbánkra Eduardo De Filippo. Ebben az időben a Szovjetunióban tartózkodott, és valakinek sikerült elcipelnie a Szovremennyikbe. Igaz, két órát késett, mi pedig úgy ültünk ott, mint a kárhozottak, és vártunk. Aztán egyszerre kitárult az ajtó, és néhány fotóriporter robbant be, futtában készítve felvételt az ajtóban megjelenő De Filippóról. Sietett: a próba látogatása nem tartozott előzetesen megtervezett napirendjéhez. Kabátját le sem vetve leült egy szék csücskére, és azt kérdezte, mit akarunk tőle. Darabjából akartunk néhány jelenetet bemutatni. Jefremov és Tolmácsévá azt a jelenetet kezdték játszani, amelyben Ninuccia a szobába lépve, megijeszti Vincenzot, aki éppen egy valahol lopott gyűrűt nézeget. De Filippo hadonászni kezdett, és a tolmácson keresztül közölte velünk, hogy rögtön megmutatja, hogyan kell ezt a jelenetet helyesen játszani. Kezébe vett egy gyufaskatulyát,és hosszasan nézegette, úgy, ahogy az ember egy gyűrűt nézeget. Jefromov nem így játszotta a jelene­tet, mivel a drága gyűrűket illetően ő jóval kevesebbet tudott, mint De Filippo. Jefremov egyszerűen kihagyta ezt a részt, nem 81

Next

/
Thumbnails
Contents