Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

talán az az oka, hogy Rozov e darabja gyengébb volt az előzőknél, s talán az is, hogy ebben az előadásban mintegy régebbi rendezéseim „melléktermékeit" használtam fel.

Rozovnak néha nem jók a szerzői utasításai. Olyan hétköznapiak, hogy az ember úgy érzi: ha olyan lesz a színpadkép, ahogy azt a szerzői utasítás előírja, akkor igen unalmas, naturalista színház lesz az eredmény. Emlékszem, mennyit törtük a fejünket, milyen legyen Nyegyelinék lakása a Vacsora előtt című színdarabban. Ma úgy érzem, a színpadkép olyan lett, mint egy modern festészeti tanulmány. A hősök sem voltak hús-vér figurák. Rozov nyilván — mintegy kimerítvén előbbi alkotói korszakát — kínlódva keresett valami mást az eddigi srácok és már szintén ismerős szülők helyett. De még nem talált rá.

Csak Az esküvő napja című darabjában talált újra magára. De ezt az előadást már nem a Gyermekszínházban rendeztem.

Az Udvarol a gyerek is az átmeneti jelleg jegyeit viselte magán. Volt valami igazság a színésznő szavaiban, aki izgatottan mondta a megbeszélésen: Rozov már nem a régi. De még nem vált az új Rozovvá sem.

Az Udvarol a gyerek-re mégis jobban, világosabban emlékszem. Emlékszem — valami jelzésszerű barakksor, körülötte pedig fémrácskerítés. És egy utcára kitelepített vaságy, amelyen egy gonosz, pocakos ember hevert — a főhős bácsikája. Az előtérben pedig két karcsú figura: egy fiú és egy lány. Szerelmesek voltak, de valamely okból titkolniuk kellett szerelmüket. Ez a drámai szituáció bizony nem volt eléggé motivált, a nézőket itt mégis magukkal ragadták a darabban felderengő komoly problémák.

A Felnőnek a gyerekek vagy Az öröm keresése előadására viszont elejétől végig emlékszem, mintha bemutatójuk óta csupán néhány hónap telt volna el.

Az öröm keresése című darab, mint mondani szokták, a kispolgáriságot támadja. A kispolgáriasodott szülők mániákusan vásárolják a bútorokat (akkortájt ez rendkívül időszerű kérdés volt), valaki tálalóért állt sorba, a lakásban mozdulni sem lehetett a bútoroktól. Egy fiatal tudós félbehagyta a munkáját, amelyért élt-halt, és primitív pénzkeresetre adta a fejét — ifjú felesége kívánságára, akit Rozov a Három nővér Natasájának modern változataként írt meg. De, mint már mondottam, Rozov mintegy két színből keverte ki első színdarabjait - egy sötét s egy derűs, légies tónusból. Ezért

61