Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

A PRÓBA LEGYEN ÖRÖM, HISZEN A NAP FELÉT EGÉSZ ÉLETÜNKÖN ÁT PRÓBÁVAL TÖLTJÜK. S MÉGHA JÓ ELŐADÁS SZÜLETIK IS A KIMERÍTŐ PRÓBÁK UTÁN,NEM KÁRPÓTOLHAT A VESZTESÉGÉRT.

Érdekel, milyen ruhában lesznek ma a nők, és milyen hangulatban a férfiak. A hozzáértő közömbösség egymagában nem teremti meg a kellő könnyedséget. Amúgy is elég soká tart, amíg ez a könnyedség vérükké válik.

A főiskola elvégzése után szörnyű megpróbáltatást jelentettek számomra a próbák. Már este megkeserítette hangulatomat a gondolat, hogy ismét el kell mennem EZEK KÖZÉ az emberek közé. És bár férfi vagyok, hazamentem, és sírtam.

Egyszer annyira összevesztem a színészekkel, hogy a beállításokat a főrendezővel tolmácsoltattam.

— Marija Oszipovna — mondottam — legyen olyan szíves, mondja meg X. színésznek, hogy ezeknél a szavaknál menjen át balra az asztalhoz.

X. színész szintén Marija Oszipovnához fordult.

— Mondja meg a rendezőnek — szólt —, hogy ezeknél a szavaknál az asztalhoz lépni unalmas és kontárra valló dolog volna, jobb, ha az ágyhoz megyek.

De most elégedetten megyek a próbára. Elégedetten, mert úgy tűnik, sikerül valamiféle közös nyelvet találni a színészekkel.

A színészek mintegy nőnemű tagjai az alkotó emberiségnek. Gyengédséget és megértést igényelnek.

A próbák művészetének elsajátítása persze a rendező számára sem tartozik a könnyű feladatok közé. Erről KÜLÖN szót kell még ejteni. Egyelőre azonban beszéljühk másról.

A színház élesen különbözik bármely más intézménytől. Érzésem szerint nincs még egy intézmény, amely ennyire hasonlítana egy

5