Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Az apa így élt, a fiú úgy, az anya amúgy, stb. S végül mindez egyetlen ellentmondásos, mulatságos, ám egyszersmind drámai csomóba fonódott össze.

Ami a legfőbb — új fiatal nemzedék jelent meg.

Mint már mondtam, Rozovnak egyetlen későbbi színdarabja sem aratott ilyen egyhangú sikert. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Felnőnek a gyerekek Rozov legjobb darabja lenne. Egyszerűen arról van szó, hogy amikor új, tehetséges író tűnik fel, mindenki tapsolni kezd neki. Azután az író tovább fejlődik, érik, bonyolultabbá válik. Sokan pedig továbbra is fiatalkori műveivel hasonlítgatják össze az újakat. És már korántsem oly elégedettek vele. Pedig nemcsak az ifjúság lehet szép, hanem az érett kor is. A magam részéről például úgy vélem Rozov következő darabja, Az öröm keresése, érdekesebb az előzőnél. Ezt a darabját azonban már sok bírálat érte. Rozov valóban egyre szigorúbbnak mutatkozott minden újabb darabjában. Ha szabad így kifejezni — egyre prózaibbá vált. Időnként élesnek, sőt talán kellemetlennek tűnt. Ám akkorra már megváltoztak a kérdések is, amelyekre választ keresett.

Emlékszem az Udvarol a gyerek vitájára, amikor is egy színésznő felháborodottan így szólt: „Ez már nem Rozov". Mintha teljesen és kimerítően átfogta volna a Rozov-jelenséget. Mintha e jelenség nem tevődhetne össze számtalan különböző elemből. Egyébként gyakran hallottam ezzel ellentétes véleményeket is. Rozov ötödik színdarabjának bemutatása után ezt mondták nekünk: „Mindez persze nagyon szép, de olyan, mintha mind ugyanaz a befejezetlen színdarab lenne". Feltehetőleg Rozov azért is döntött úgy, hogy kipróbálja erőit a Gyermekszínházon kívül, más színészek és rendezők tolmácsolásában is, akik Rozov reményei szerint nagyobb erővel szólaltatják majd meg új, szárazabb stílusát. Mert bármit mondjanak is, a Gyermekszínháznak ebben az értelemben megvannak a maga határai.

Természetesen könnyebben beszélnék Rozovról, ha ma is közvetlen kapcsolatban állnék vele. Akkoriban egyik művének bemutatása után már a következőn kezdtem gondolkodni. Mostanában sajnos ritkán rendezem darabjait, „kicsöppentem" Rozov drámai világából. Ennek ellenére sok minden mélyen belevésődött az emlékezetembe.

58