Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
ja. Foga közt szűri megszégyenítő, szidalmazó szavait. Egyiküket maga mögé inti, a másikat maga elé parancsolja. Nehéz szívvel, reményvesztetten és szomorúan újra végighordozza rajtuk tekintetét, s szótlanul elmegy. A szolgák szemlesütve, lassan szétszélednek. Valami követ hoznak, arra ül rá az elkeseredett, ziháló Montague. Kérdő tekintettel néz körül: keresi azt, aki válaszolhatna, hogyan történt ez már megint?! A szerencsétlenség a levegőben lóg, érezhetően, de egyszersmind megfoghatatlanul, ahogy ez az életben is gyakorta előfordul. l\/loszkvin minden porcikáját — eszét, szívét, idegeit is beleadta játékába. Nem kímélte erejét egyetlen próbán, egyetlen előadáson sem. Ha sírnia kellett, Ő MAGA sírt, és Ő MAGA nevetett is. Amikor megformált egy jellemet, nem bújt el mögé, hogy kímélje magát, s hogy elrejtse az őszinte érzelmek, őszinte gondolatok hiányát. Hmelevet a szerep külső megformálása mesterének tartották, de amikor meghalt, és szerepét mások kezdték játszani — mindenki előtt világossá vált, mennyi érzelmet vitt bele alakításaiba. Általában, ha egy színészre azt mondják: „mester", olyan embert képzelek el, aki őszintén fel tudja tárni a szívét a színpadon. Ha az ember olyan színészt lát a színpadon, aki másként értelmezi mesterségét, mint Moszkvin és Hmelev, mindig szeretné megmondani neki, hogy vesse le magáról a színpadi hamis díszt, és tárja fel önmagát, önnön szívét és önnön gondolatait. Köztudott, hogy Sztanyiszlavszkij olyan munkamódszert dolgozott ki a színészek számára, amelyben nagy szerephez jutott az alkotó rögtönzés. Az idősebb színészekkel is olyan munkamódszert alkalmazott a próbák folyamán, amelynek segítségével rávezette őket, hogyan lehet érzelmeiket közvetlenül kifejezésre juttatni. A Művész Színház híres színészei által megformált hősökben hatalmas általánosító erő rejlett, de ezeket a figurákat a színészek mintegy saját vérükből gyúrták. Ha a színészt, aki megszokta, hogy a színészi eszközök mögé rejtőzzék, megfosztják e kifejezőeszközöktől, azon nyomban előtűnik gyámoltalansága és féíelme. Egyszer alkalmam volt közelebbről megismernem Szolovjovot. Ez a színész önfeláldozóan dolgozott. Hősiesnek érzem munkáját; a nézők szeme előtt estéről estére szívvel-lélekkel átéli a drámai 42
