Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

Igen, megöregedett, sok mindenen ment keresztül, kimerült, túl sokat gondolkodik. Versinyin viszont örömmel ismeri fel a három fiatal, virágzó, szép nőben a kislányokat, akik valamikor ott szaladgáltak Prozorovék moszkvai lakásában. Jó dolog felismerni ezekben a kedves és szép hölgyekben a nagyszájú, hosszúlábú, mulatságos kislányokat. Úgy érzem, ez a jelenet rendszerint elég visszafogott, pedig játsz­hatnék vidáman is, különösen egy olyan furcsa ember, mint Ver­sinyin. Hiszen az ő furcsasága nagyrészt sajátos közvetlenségéből, bizalmaskodó modorából adódik — vándormadár ő, és hozzászo­kott, hogy hamar beilleszkedjék az új körülmények közé, otthon érezze magát, és ismeretlen emberek között is feltalálja magát. Itt pedig szép nők, régi ismerősök fogadják; az embert elfogja a neve­tés, ha elképzeli, milyen is volt ez az Olga, ez a Mása vagy Irina. Az arcukra ugyan szinte egyáltalán nem emlékszik, de emlékszik arra, hogy hárman voltak kislányok. Most pedig három szép női szempár tekint rá. Azt hiszem, ezt a jelenetet soha nem fogták fel A FELISMERÉS JELENETÉNEK. Versinyin körülnéz, nevet, visszaemlékezik, ösz­­szehasonlít, felkiált örömében, és lázasan, izgatottan meséli, ho­gyan élt Moszkvában. Aztán szenvedélyesen tiltakozik az ellen, hogy itt nem jó élni. Épp az imént érkezett, minden tetszik neki, oly szépek a nyírfák, oly széles a folyó. És szép a virágokkal teli lakás is. Mindig is ilyen lakásról álmodott. De minden alkalommal csak összetört szék és füstölő kemence várja otthon. Máris járkál a szobában, vidáman fecseg, már otthon érzi magát, megszokta, mintha mindig is itt lakott volna, még a sötétszínű vodka is tetszik neki, meg a lányok fivére, Andrej is, bár nem emlékszik rá, milyen volt kisfiú korában. Aztán váratlanul gondolataiba süllyed, felbuzdulása egy szempil­lantás alatt tovatűnik — úgy érzi, hogy minden múlandó, az életben minden érthetetlen, homályos, valamikor eljön a halál, és mindannyiukat elfelejtik. De ami az idegen nyelveket illeti, természetesen ennek ellenére ismerni kell őket, mert valamikor mégiscsak eljön egy boldogabb kor, s hogy ez a kor valóban beköszöntsön, azért tenni is kell valamit. Hite valamiféle bánatos hit, hiszen azon alapul, hogy most rossz neki, nem is bízik abban, hogy valaha is boldog lehet, s 24

Next

/
Thumbnails
Contents