Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

közben hirtelen a színpad másik végén találják magukat. Levegő után kapkodnak, leülnek egy padra. Dühösek egymásra. A pénz ott lapul a rászoruló zsebében, már nem tud tovább ellenkezni, túlságosan megviselt. És dühös. A másik is dühös és elkínzott.

Az epizód mély benyomást keltett bennem. Nem csupán jól beállított jelenet volt ez, hanem olyan szemléletet mutatott, amikor a rendező az emberi vágyakat, a fizikai erőfelhasználást egymással szoros összefüggésben látja. Ennek eredményeként pompásan kibomlott a pillanat drámaisága — az egyik ember különös módon, a végletekig ragaszkodik büszkeségéhez, a másikban pedig nem kisebb erővel munkál a kívánság, hogy ne hagyja éhezni a másikat.

Színházi emlékeimben Versinyin nehézkes, erősen öregedő emberként él, aki harsányan nevet, sokat beszél és fennhangon álmodozik.

Mása iránti szerelmét spekulatívnak éreztem. Amikor pedig a leendő boldog életről kezdett beszélni, úgy tűnt, hogy a környezete suttyomban kissé kinevette. Igaz, hogy amikor az ezred eltávozott és Versinyin elbúcsúzott Másától, könnyeim peregtek — már ilyen a csehovi drámák ereje. A költői tisztaság diadalt aratott, könnyeket, fájdalmat fakasztott. Végül ennek a hősnek a szenvedése is érthetővé vált.

Versinyin mégis eléggé elvont figura maradt a szememben.

Csak elméletileg tudtam feltételezni, hogy ezt az embert őrült felesége és beteg kislánya várta otthon. Akkor egyébként még kisfiú voltam, s talán egyszerűen a színész kora és testessége vonta el figyelmem.

Ám az is lehet, hogy az évtizedek során maga a típus ment át törvényszerű változáson.

Ma talán teljesen másként tekintünk erre a boldogtalan emberre, akinek meggyőződése, hogy egy katona számára, aki szerencsétlen családjával együtt egyik helyről a másikra költözik, hajnalban reggeli nélkül megy el hazulról, feleségével összekülönbözve és az ajtót becsapva, nem terem boldogság a földön. S ezt a szemléletváltozást nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Ebben a szerepben egy Szmoktunovszkij adottságaival rendelkező színészt látok magam előtt, aki fásultan, komoran veszi tudomásul, ha valami nem sikerült neki, és rendkívül szembetűnik válto22