Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)

után azonnal átmászik a kerítésen, és ott van a lány közelében. Júlia közeli, kézzelfogható, akár el is érhető, bár szentként tiszteli. Nem csupán bálványozni szeretné, hanem tréfálkozni, játszani is szeretne vele, becézné, simogatná, csókolgatná. Meglepően, hirtelen hevességgel tört rá ez a leküzdhetetlen fizikai vonzalom! Egyenlő, földi emberek szerelme ez, amely felduzzasztja az ember energiáját, s boldoggá teszi. Igazi shakespeare-i szerelem, s a szerző tudatosan kontrasztot teremt közte és a Róza iránti korábbi, „elvont" érzelem között.

Az új érzés váratlan, vakmerő, vidám. Két fiatal lény vidám és tragikus érzelmi szövevényben fonódik össze. Ezt a szövevényt szétszakítani csak úgy lehet, ha mindent tönkre teszünk. Összeforrnak, eggyé válnak, a világ pedig csupa ellentmondás körülöttük.

Vannak olyan színészek, akiknek enyhén szólva rinocéroszbőrük van, és olyanok is, akiket mintha nem is védene bőrréteg. Vastag bőrű színészből elég sok van. És sajnos, gyakran éppen ők vannak többségben. A sors szeszélye tette őket színésszé. Nagy károkat okoznak a művészetnek.

A színész lelke és idegrendszere - csakúgy, mint minden más művészemberé — pattanásig feszült. Pedig, édes jó istenem, de sokan dobálják sárral színházainkat, s ez ellen nincs mit tenni. Megyek az utcán, hihetetlen a lárma és a dübörgés körülöttem. Hatalmas panelszállító teherautók robognak el, s köztük természetellenes gyorsasággal cikáznak a taxik. Az emberek a házak falához szorulnak, de szinte meg sem hallják a zajt. Hozzászoktak. Városi lakos létemre magam is hozzászokhattam volna, de mint művész, nem adhatom fel „túlérzékenységemet". Talán ebben rejlik a lényeg.

Vannak olyan mérlegek, amelyek öt tonnát is elbírnak. Ám ha papírlapot vagy tollat helyezünk tányérjukra, mutatójuk meg sem moccan.

Emellett a színésznek nemcsak érezni kell tudnia. Olyan „készülékkel" kell rendelkeznie, amely érzelmeinek visszaadására is alkalmas.

Meggyőződésem, hogy ilyenné a színész kinevelhető.

Elsősorban egy meghatározott művészeti irányzat kiválasztásával, amely, mint mondani szokás, kidolgozza színészi idegrendszerét. A színésznek szeretnie és ismernie kell azt az irányzatos iskolát,

20