Efrosz, Anatolij: Szerelmem, a próba - Korszerű színház (Budapest, 1982)
Máskor meg úgy van, hogy az ember néz egy színészt, és csak ámul azon, milyen durván sikerül nála minden! Ahhoz, hogy valaki úgy játsszon, mint Moszkvin, nyilván az szükséges, hogy idegrendszere éppoly érzékeny legyen, mint Moszkviné. Az idegrendszert kell nevelni, és nem egyszerűen mesterségre oktatni a színészt. Na, és persze a szakadatlan kísérletezés a művészi forma területén! Színházainkban gyakran alkalmazzák a régi fogásokat, az archaikus zsánerművészet fogásait. Azért mondom: archaikus, mert a zsánerművészet, mint minden az életben, nem egyszer s mindenkorra megállapodott. Változik, és lépést kell tartani a fejlődésével. Jurszkij játékáról órákon át lehet beszélni. Minden pszichológiai átmenete, minden alkalmazkodása figyelemre méltó. Láttam, hogyan játszotta Jurszkij Polezsajev professzort a Viharos alkonyaiban. A színpadon először sokáig várják Polezsajevet. Külföldön van, és érthetetlen okokból késik. Felesége kimegy a vaksötét előszobába, talán azért, hogy telefonáljon. Az asszony nem hallja, hogy Polezsajev abban a pillanatban jön be a bejárati ajtón. Szemük még nem szokta meg a sötétséget, mindketten kinyújtott kézzel tapogatóznak, hogy ne ütközzenek a tárgyakba, és apró léptekkel mozognak az előszobában. Polezsajev sem látja feleségét. Aztán egyszerre meghallják egymás lépteit, néhányszor öregesen felkiáltanak, majd Polezsajev hirtelen térdre borul a felesége előtt, és sebesen hadar valamit, talán azt, hogy ne ijedjen meg, és bocsánatot kér tőle a késésért. Mindez olyan villámgyorsan történik, hogy még észbe kapni sincs időnk. De az izgalom már hatalmába kerített bennünket, mert egy pillanat alatt kitárult előttünk egész hosszú, közös életük. Milyen nagyszerű egyesítése a professzionális merészségnek és a lelki finomságnak! Amikor később kiderül, hogy a vendégek nem jöttek el, és ők csak ketten vannak a nagy ünnepi asztalnál, Polezsajev felesége váratlanul elsírja magát. A vendégek bojkottálták Polezsajevet. Ő pedig valami nagyszerű tósztot mond a felesége tiszteletére, és itt történik, hogy az asszony elsírja magát. Polezsajev néhány pillanatig figyelmesen nézi, majd értetlen-élesen kérdezi, szinte 113
