Kósa Károly (szerk.): A Szolnoki Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája 1951 - 1978 (Budapest, 1979)
Cenner Mihály: Fejezetek a szolnoki színészet történetéből
VIII. északi cseretársulat, dunántúli, alföldi, stb./ de egyrészt egymást váltották, másrészt a területet is cserélték bizonyos idő után. A front közeledtével a színjátszás is szünetelt. "Inter arma silent musae" vagyis: a fegyverek közt hallgatnak a múzsák -tartja a latin közmondás. így volt ez Szolnokon is. A város 1944 őszén szabadult fel, s 1945 tavaszán indult meg a színjátszás, természetesen még kis magántársaságokkal. Sem az előadott darabok, sem az előadások színvonala tekintetében nem versenyezhetett a miskolci, a debreceni vagy a szegedi társulatok játékaival. Döntő lépés volt a magyar színészet történetében 1949, amikor is állami kezelésbe került minden színház. Szolnokot Kecskeméttel kapcsolták össze, s a társulat az évad felét Szolnokon, a másik felét Kecskeméten töltötte. Az igazgató Daniss Győző, a főrendező dr. Székely György volt. Játékterületükhöz tartozott még Szentes. Az 1949-50-es évad második felében játszottak Szolnokon. Az első szolnoki bemutató 1950. április 2-án Offenbach: Gerolsteini nagyhercegnő c. operettje volt, de már két napra rá Székely György rendezésében Pavlenko: Boldogság cimü eredeti szovjet drámáját láthatta a közönség. Ebben az évadban még Fejér György: Szoba nincs, Fagyejev: Az ifjú gárda, Strauss: Cigánybáró és a Tamás bátya kunyhója voltak a bemutatók. A következő szezon első bemutatóját is Szolnokon tartották, amikor is Dunajevszkij: Szabad szél c. operettjét mutatták be. Ebben az évadban műsoron volt: Csiky: Ingyenélők, Lavrenyov: Amerika hangja, Szigligeti: Liliomfi, Bródy-Kerekes: Palotaszálló, Urbán Ernő: Gál Anna diadala, Miljutyin: Szibériai rapszódia és Háy Gyula: Az élet hídja c. darabok, vagyis ugyanazok, amelyek a fővárosi színházak műsorán is megtalálhatók voltak ebben az időben. A Kecskeméttel való "szinházasság" két évadon át tartott. 1951 őszétől Szolnok Békéscsabával tartott közös társulatot, s ez a város színháztörténetének harmadik jelentős dátuma. /Bár megvalljuk, szivünk szerint 1954-et jelölnénk harmadik jeles dátumnak, mert a Békéscsabával való közös társulás 1951-től 1954-ig tartott, s 1954-ben végre teljesen önálló társulat játszott - s játszik azóta is - a Szolnoki Szigligeti Színházban./ Nagy vonalakban foglaltuk össze a szolnoki színjátszás történetét, korántsemtörekedve a teljességre, de él bennünk a remény, hogy KOSA KÁROLY alapvető összeállítása az utolsó 28 évről felkelti a szinháztörténészek kedvét és figyelmét az itt vázolt előtörténet részletes feldolgozására. A fejlett és még fejlődő Szolnok politikai-, mezőgazdasági-, ipar-, és helytörténeti feldolgozásai mellett megérdemli a 160 éves színháztörténet feldolgozását is, hiszen a színház a város kulturális történetének egyik jelentős tényezője. Budapest, 1979. december Cenner Mihály
