Alpár Ágnes (szerk.): Madách Színház 1951 - 1976 (Budapest, 1976)

Madách Színház 1950 - 1976

A színháznak az utóbbi években módja nyílt, hogy külföldi vendégjátékokon bizonyítsa eddig elért eredményeit. Járt a Szovjetunióban, Olaszországban, Romániában, Ausztriában. Mindenütt szeretettel fogadták, elismerték értékeit. Hogy csak egy legfrisseb véleményt idézzünk, a salzburgi Othe/lo-élőa.dás alkalmából : „Ennek a színháznak az előadása olyan művészi esemény volt, amelyet a közönség joggal részesített viharos, egyre megújuló tetszésnyilvánításban.” „Olyan világszínvonalú élményt nyújtott, amelyhez hasonlóban egyenlőre nem lesz részünk.” „A budapesti színház vendégjátékát az elemi erejű színjátszás diadalaként őrzi meg emlékezetünk.”

*

A Madách Színház a mi világunk színháza. Története még talán nincs is. Hiszen a szemünk láttára született és erőteljes ifjúvá érésének voltunk szemtanúi. A beszámoló tehát csak a szemtanú álláspontjáról fogalmazódhatott meg. A történeti mérlegelés, a véglegesnek minősíthető ítéletek majd csak sokkal nagyobb összefüggések áttekintésekor lesznek kimondhatok. Most még hiányos a kép. Túl közel állunk hozzá. Az alkotók : rendezők, színészek, a szcenika művészei barátaink. Kudarcaiknak mi is okai vagyunk, sikereik minket is megerősítenek. Most csak egy rövid pillanatra álltunk meg, hogy megállapíthassuk: felnőtt, „hasonló” a Nemzetihez, mert ez a színház is a nemzeté, a népé lett.

DR. SZÉKELY GYÖRGY

26