Alpár Ágnes (szerk.): Madách Színház 1951 - 1976 (Budapest, 1976)
Madách Színház 1950 - 1976
azóta is elismerik. De sikeréhez múlhatatlanul hozzátartozott az az előadás, mert az egykori kritikus, B. Nagy László szerint az együttes „mély átéléssel, kiemelkedő színvonalon tolmácsolta a művet. A színészek szinte önnön lehetőségeiket is felülmúlták.” És még teljesebbé vált a Sarkadi-portré, amikor egy stúdióelőadás keretében sor került az Oszlopos Simeon önmarcangoló, másokat is pusztító tragédiájának bemutatására. - De folytatta a színház Hubayval kötött szövetségét is: négy darabját mutatta be, ezek közül az Egy szerelem három éjszakája kétszer, más és más szereposztásban kelt életre, s jutott el - sikerét jelezve — vendégjáték során Olaszországba is. Ugyancsak Olaszhonba jutott a Madáchból indulva Hubay másik darabja, a Néró játszik, amelynek címszerepében Márkus László adott teljes, csillogó jellemképet. Azt sem túlzás megállapítani, hogy ez a színház szinte állandó otthona lett Németh László drámáinak. A sort még 1957-ben indította a Széchenyi, amelyet csakhamar Németh öt másik darabja követett: a Mathias^ panzió, az Áruló — a címszerepben a színháznál ekkor először tagként fellépő Bessenyei Ferenccel —, aztán a Papucshős, a Bodnárné — Kiss Manyinak halála előtti utolsó, nagy tragikus szerepe —, a Colbert, — és, hogy a folytonosság félreérthetetlen legyen, az új évad kezdetén, 1976 őszén, ismét a Széchenyi. — A nagy kortárs Illyés Gyula ugyan csak egyetlen művével szerepelt ebben a sorban, de az egyben az egyik legvitatottabb, legjelentősebb műve is volt, s nem kis mértékben a színház dramaturgiájának érdeme, hogy végül is színre kerülhetett: A kegyenc, Teleki László tragédiájának újraköltött formája. — Ugyancsak egy drámájával szerepelt a színház műsorán irodalmunk másik jelese, Darvas József, akinek szintén egyik legpolemikusabb, magunk életének bírálatát hordozó műve, A térképen nem található szólalhatott meg. Üj és tartós barátság született Illés Endre és a színház között. Öt darabja közül az elsőt még 1961-ben mutatták be, a Homokórát, a „művelt finomkodás” e kitűnő szatíráját. Három olyan mű következett, amelyek hol derűs, hol komoly kritikával szóltak emberi gyarlóságokról, a közelmúltban és legmaibb jelenünkben is : a Törtetők, a Névtelen levelek, illetve a Festett egek. Ezeknek az előadásoknak az előkészítése során alakult azután ki egy olyan alkotói együttműködés az író, valamint darabjai rendezője, Lengyel György között, amely máig is tartósnak bizonyult és a legújabb mű, a Spanyol Izabella nagyívű történelmi freskójában ismét jó közös eredményt hozott. — A mi nemzedékünk drámaírója Karinthy Ferenc is, és ő is otthonra lelt a Madách Színházban. Tőle is öt darabot mutatott be az együttes. Közülük az első, a Négykezes, erről a színpadról indult el a nagyvilág színpadai felé. A második darab játékos költői bravúrját, a Gellérthegyi álmok pazar duettjét, Ádám Ottó rendezésében Almási Éva és Huszti Péter tolmácsolta, olyan „koreográfiában, amely a hangulatok játékos kergetőzésének mozgástereit pontosan 20
