Alpár Ágnes (szerk.): Madách Színház 1951 - 1976 (Budapest, 1976)

Madách Színház 1950 - 1976

Egyébként hasonló igények következetes érvényesítése mutatkozik meg az orosz és a korai szovjet művek bemutatói terén. A Három nővér és Gorkij Éjjeli menedékhelye, még az első öt évben került színpadra. De a folytatás is ezt a vonalat erősítette: Csehov Cseres^nyéskertje,három egyfelvonásos komédiája, majd néhány évvel ezelőtt a Sirály bizonyította a koncepciófolyamatosságát; Gorkijt pedig az eddigi évek során a Nyaralók (közel húsz év múltán újraalkotva), a Kispolgárok és ismét az Éjjeli menedékhely képviselte. A régebbi orosz múltat Gribojedov A% és% bajjaljár, illetve Turgenyev Egy hónap falun című drámája elevenítette meg, a szovjet drámairodalom kezdeteit pedig Szlávin Örvénye és Alekszej Tolsztoj Rakéta című szatírájának bemutatója segített jobban megismerni. - Talán ismét csak nem véletlenül kapcsolható ehhez a vonulathoz egy olyan,-később még részletesebben ismertetendő - vállalkozás, amely több mint egy évtized következetes munkájával a huszadik század első felének magyar drámai alkotásait kívánja mintegy „újra felfedezni”, ismét ismertté tenni a színház közönsége számára: elsősorban Bródy Sándor, Füst Milán, Szomory Dezső, Szép Ernő műveit, hogy ezúttal csak neveket említsünk. - Nem maradt hűtlen a színház a nagy klasszikusokhoz sem, bár az érdeklődés határozottan Shakespeare életműve felé fordult. Ladányi Ferenc igazgatása alatt, aki szinte szenvedélyesen lelkesedett a klasszikusokért s aki elvi programjában azt írta, hogy „Maradéktalan színházvezetői álmom az lenne, ha egy klasszikus és romantikus profillal dolgozó színház vezetője lehetnék” - Beaumarchais Figaro házassága, Moreto Donna Diana című komédiája és Molière két vígjátéka mellett Shakespeare Vihar)ít tűzte műsorára, hogy azután megszakítatlan sorozatban láthassák a nézők a több száz előadásban diadalmaskodó Hamletet, majd sorban az Ahogy tetszik, a Téli rege, a S^entívánéji álom, a III. Richárd, majd végül az Othello értékes, szuggesztív előadásait. A kritika és a nemzetközi közvélemény főként a Hamletet - Vámos László rendezésében és Gábor Miklóssal a címszerepben -, majd pedig az Othellót - Ádám Ottó rendezésében, Bessenyei Ferenccel és Huszti Péterrel a két vezető szerepben - méltányolta igen magas hőfokon. Közönségsiker és művészi értékelés tökéletesen találkozott mindkét esetben: a Madách Színház teljesítményére Európa színházi világa is büszkén tekintett. - Inkább kivételnek számított, de színvonalát tekintve mégis a nagy klasszikus előadások sorába tartozott Szophoklész Oidipus% királya.

Mindezekkel párhuzamosan jelentősen gazdagította a színház a kortárs nyugati drámairodalom műveinek bemutatásával műsora skáláját. És itt nem csak olyan - főként a kamaraszínházban bemutatásra kerülő színvonalas bulvárművekre kell gondolni, mint amilyen a hazánkban példátlan, hétszázadik előadását is megért Bolond lány, első szereposztásában Dómján Edittel a címszerepben, hanem azokra a nagy művekre, amelyek joggal fémjelezték a közelmúlt évtizedeinek legjobb irányzatait. Az alaphangot a nemes és tragikus Anna Frank naplója ütötte meg, még 1957-ben, Vass Éva, Mensáros. László és