Alpár Ágnes (szerk.): Madách Színház 1951 - 1976 (Budapest, 1976)

Hírünk a világban…

„A rendelő Ádám Ottó nem akarja a darabot fájdalmas-lírikus légkörben tartani, mm is akarja hatáskeltő színpadi eszközökkel felruházni, vagy esetleg elidegeníteni, hogy azután egy boncasztalon szétszedje. A-z ö Othellója hiteles.

Ezen az estén egy olyan színművészeiét ünnepeltünk, amely az analizált intelligenciára és az érzéki erőre épült” [Salzburger Nachrichten, 1975. X. 51.)

„Az elemi erővel feltörő színjátszás diadala... Megismerhettük, hogy Magyarországon milyen felfogásban játsszák a klasszikusokat. Ez az előadásmód a nagy kitörések, mozgások és az állandó mozgatások formája.” (Salzburger Volksblatt, 1975. X. 31.)

„Ebben a rendezésben ez volt a 100. előadása az Othellónak. Kis jubileum volt tehát a nagy jubileumban ! Az előadás lendületben, színészi teljesítményben olyan produkció, amilyet mi ritkán élvezhetünk. Ádám Ottó megszabadította a darabot attól a misztikus, siváran komor értelmezéstől, amilyennek ezt eddig láttuk. Ügy adatta elő az Othellót, ahogy ez nálunk csak Otto Schenknek és bizonyos mértékben Giorgio Strehlernek sikerült.” [Salzburger Volkszeitung, 1975. X. 31.)

IIS