Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)
Ez évben 15. alkalommal csendült fel a gyulai vár ormán a híres Erkel-szignál : „ ... Hazám, hazám, te mindenem . . hogy hirdesse a város művészetpártoló lakosságának nagyszerű kezdeményezését, erőfeszítéseit és immár másfél évtized felejthetetlen történetét. Az újra és újra felhangzó dallam egy új országot is idéz, benne a mi kis városunkat, amely az érte dolgozó legjobbak álmainak megvalósulásából épül. Hirdeti a dallam a művészet lényegét, melyet az ember átalakításának, formálásának igénye táplál, a törekvést a jobbra, a valósággal bátran szembe néző igazságszeretet és a meggyőződést, hogy a jövő a szocializmusé. Az itt élők tanúi a művészet és társadalom új testvériségének, egy új világ kibontakozásának, és annak a törekvésnek, hogy a művészet ne csak a kevesek kiváltsága legyen, hanem mindenkihez eljusson. A párt és a tanácsi szervek több ízben foglalkoztak a feladattal, hogy a közművelődés az egész évet átfogó, folyamatos tevékenységgé váljék. A főcélkitűzés a hosszúra nyúló „nyári vakáció” felszámolása volt. Hogy e program kialakítása során miért épp a színjátszás került előtérbe, azt két ok magyarázza. Az egyik: az Erkel-színkör hagyománya. A régi faszínház minden nyáron színtársulatoknak adott otthont. A másik: a Várfürdő varázsa, a több ezer fürdővendég igénye a kulturált szórakozásra. A városnak és vendégeinek igényei, jelentős anyagi áldozatok segítségével, hozzájárultak a város idegenforgalmi egyensúlyának kialakításához. Az ide látogatóknak pihenésen, szórakozáson túl művészi élményt is biztosítani akartunk. A restaurált alföldi téglavár adottságai a múzeumi hasznosításon túl jóval gazdagabb lehetőségeket is kínáltak s így, a kezdeményező Miszlay István ötletgazdag munkássága nyomán, a városi tanács komoly anyagi támogatásával 1964 nyarán a Vár színházi bemutató színhelye lett. A Gyulai Várszínház profiljának kialakításában nagy szerepe volt a társadalmi vezetőség lelkes tevékenységének. Sok vita után megszületett a döntés: a tevékenység fő tartalmát a környezetnek kell meghatároznia. így vált a Gyulai Várszínház a magyar történelmi drámák bemutató helyévé. A környezet meghatározó szerepén túl a világos profil kialakítása mellett szólt, elsőrendű célkitűzésként, a haladó történelmi hagyományokat is magába foglaló szocialista hazafiság elmélyítése. Ugyanakkor a társadalmi vezetőség már az első évben leszögezte, hogy nem helyes a műsorpolitikát fetisizálni. Ezért hagyta jóvá azt az elképzelést, hogy a második bemutató klasszikus vígjáték legyen. A színészek kiválasztását illetően az irányító vezetőség mindmáig érvényes álláspontot alakított ki: a vezető színészek olyan fővárosi vagy vidéki művészek közül kerüljenek ki, akik az adott darab szerepeinek legavatottabb tolmácsolói lehetnek. A rendező feladata, hogy a leginkább megfelelő művészek számára „testre szabott" feladatokat biztosítson. Mutatkozott olyan törekvés is, hogy a társulat stabilizálódjék, az egyes szereplők visszatérjenek, s így egységes játékstílus bontakozzék ki. A „törzsgárda" formálódását segítette elő a „Várszínházi díj” megalapítása is.
