Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)
Két beszélgetés
programunk, az ifjúsági és gyermekműsorok terén. Nagy András László békéscsabai főrendező Hegedűs Géza Fehérlófia című mesejátékát vitte színre, a város különböző pontjain Kemény Henrik tartott bábos bemutatót, Sólyom Kati mesés-rajzos-táncoszenés műsora pedig alkotóközösséggé varázsolta az ifjú nézőket. 1979 a Gyerekek Éve lesz; ebből az alkalomból terveink szerint Gyulán ülésezik majd a Gyermek- és Ifjúsági Színházak Világszövetségének, az ASSITEJ-nek konferenciája. — És mi lesz 1979 „vezérmotívuma’'? — Nos, 1979 a gyerekek és a filmrendezők éve lesz! Terveink szerint filmrendezőket hívunk meg részben eredeti drámák, részben valamely okból meg nem valósult történelmi tárgyú forgatókönyveik színre állítására. Sándor Pál rendezné Spiró György Jurisich Miklósról szóló Kőszegők című drámáját, Jancsó Miklós Hernádi Gyula új művét. Tárgyalunk Kosa Ferenccel és Makk Károllyal is, az írók közül Nemeskürty Istvánnal, Csoóri Sándorral, Sárospataki Istvánnal. A filmes év előkészítésére már idén retrospektiv filmsorozatot rendezünk a legjobb magyar történelmi filmekből, a Feltámadott a tengertől a Nyolcvan huszárig. Folytatjuk a sajátos műfajú, happeningszerű tervezői kiállításokat is. 1979-ben pedig az egész várost elborítják majd 33 év legjobb rajzos színházi plakátjai, amelyek másolatai a helyi papírkereskedésekben meg is vásárolhatók majd.-Szabad-e még előbbre hatolni a kérdésekkel? — Valamit mondhatok már 1980-ról, sőt 1981-ről is. 1980-ra valamiféle „iker-darab" lebeg szemünk előtt; az egyiket a várban, a másikat a váron kívül játsszuk, s a kettő felel egymásnak; a nézők két különböző estén, tetszés szerinti sorrendben nézhetik meg őket. Készülünk továbbá egy nagyszabású „Gyula-show"-ra, Gyula a századfordulón vagy Gyula a béke éveiben címen. Az egész városban zajlik majd a produkció, éjjel és nappal, vendéglőbeli kerthelyiségtől a korzón ót a Százéves cukrászda teraszáig; korabeli életképek, kis jelenetek, kupiék — minden lesz, még éjjeli zene is! 1981-ben viszont a szocialista országok legkiválóbb rendezőit szeretnénk Gyulára gyűjteni, csábító ajánlattal; azt rendeznek, amit akarnak! — Mondana valamit a társulatépítés szempontjairól? — Nem kívánunk állandó gyulai stábot létrehozni. Ha egyes nevek időnként visszatérnek, annak más oka van: ebben is híven Miszlayékhoz, az első tíz év hagyományához, azt akarjuk, hogy Gyula nagy kohója legyen azoknak a művészeknek, akik különféle színházakban dolgoznak, de a színházról egyformán gondolkodnak. Ezért is, meg hát a hozzáférhető, ráérő színészek korlátozott száma okán is, vannak rendszeres gyulai szereplők, de ismétlem: nyitottak kívánunk maradni ebben az irányban. A rendezők kiválasztásában tudatos koncepció vezérel. Hiszünk a magyar színház egységében, s elhatároljuk magunkat mind a generációs konfliktusoktól, mind a Pest-vidék szembeállításoktól. Úgy véljük, színjátszásunk hasonló világnézetű, csak stílusban, ízlésben különböző alkotókat tömörít, és mi nyitva tartjuk a kaput minden korszerű törekvés előtt. Persze ez nem jelenti a féktelen avantgárd kísérletezés támogatását; Gyula erre nem alakalmas terep. Ismétlem: nem hiszek a nemzedéki szembeállításban, de ennek nem mond ellent a tudatos fiatalítás. A vállalkozás kontinuitását meg kell őrizni, személyi változások miatt a gyulai színházi nyár soha nem kerülhet válságos helyzetbe. — Mit jelent Gyula számára az önálló színházi státusz? — Jelent persze bizonyos örvendetes elismerést: programunknak megfelelően immár hivatalosan is része lettünk a télennyáron folyamatosan zajló, egységes magyar színházi életnek. Jelent aztán sok könnyebbséget a műsortervezés, a szerződtetések stb. terén — és jeient természetesen nehézségeket is, hiszen megnőtt a felelősség és megnőtt az adminisztráció is! — Befejezésül egy szubjektív kérdést. Mi volt eddigi gyulai pályafutásának legboldogabb pillanata?-Ha egy egész évadot pillanatnak lehet nevezni: a tavalyi volt az. 1977 sikerei bebizonyították, amit magam rég vallottam: a művészeti vezetőnek nem az a dolga, hogy mindent ő rendezzen, hanem hogy a hazai és külföldi erők legjavát egy közösen vállalt ügy elé fogja. Úgy érzem: 1977-ben az ügy aratott győ zelmet, a gyulai színházi nyár gondolata.
