Szántó Judit (szerk.): A Gyulai Várszínház 15 éve (Budapest, 1978)
A Gyulai Várjátékok 15 éve (Összefoglalás)
Az 1974-es évad után Miszlay István megvált az általa életre hívott rendezvénytől. Helyébe Sík Ferencet, a pécsi Nemzeti Színház főrendezőjét nevezték ki, aki megőrizte mind a dubrovniki ihletést, mind a történelmi műfaj középpontba állítását, de tovább is tágította a koncepciót. Öt elsősorban a kortárs írók történelemszemlélete érdekli, és ezen belül külön figyelmet fordít az ironikus, groteszk, játékos hangnemre. Első szezonjának, 1975-nek két új magyar bemutatója közül Veress Dániel Véres farsangja tragikus töltetű volt, míg Görgey Gábor Törököt fogtunk című műve már ezt az ironikus-tragikomikus szemléletet képviselte. (Görgey játéka, akárcsak Keresztury Dezső Nehéz méltósága, ugyancsak pályázatra készült.) 1976-ban és 1977-ben tovább bővült a várjátékok programja, tovább gazdagodott arculata. Sík Ferenc koncepciója: a színház törjön ki a várfalak mögül, s egyhónapos játékideje során tegyen szert olyan jelentőségre, hogy kisugárzásával egész évre a gyulai kulturális élet centruma legyen. 1976-ban két jelentős élő írónk, Keresztury Dezső és Illyés Gyula ajándékozott új drámát Gyulának — a Zrínyi Miklósról szóló Nehéz méltóságot, illetve a Dániel az övéi között című komédiát —, amelyek a hagyományos várudvar-színpadon kaptak helyet, a vár lovagtermében hangzott el Kocsis István erdélyi magyar író Bolyai János című monodrámája, s a vár környezetében került színre Lászlóffy Csaba háromszemélyes kamarajátéka, a Nappali virrasztás. 1977-ben tovább nőtt a rendezvények és a játékhelyek száma. Hernádi Gyula Szép magyar tragédiája és Páskándi Géza Távollevőkje kapott helyet a vár udvarán, Garai Gábor Orpheusz átváltozásai című költői játéka a várat körülvevő tó víziszínpadán, a Magyar Passió egy helyi templom falai előtt, Kosztolányi Dezső A szörny című antimilitarista groteszkje pedig utcaszínház formájában, különböző időpontokban és a város legkülönbözőbb helyein. A tematikában s a szerzők kiválasztásában eddig is megnyilvánult a várszínház egy másik vezérgondolata: a Duna menti népek történelmi sorsközösségének és mai együttműködésének eszméje. Sík Ferenc, aki egyébként öt évre előre, 1981-ig meghatározta már az egyes évadok főtémáit, az 1978-as nyarat hangsúlyosan a fenti eszme jegyében szervezte meg. Jugoszláviából, Csehszlovákiából, Romániából érkeztek magyar származású vendégrendezők, s a szerzők között is megtalálhatók a környező országokban élő magyar nemzetiségek képviselői. Ugyanakkor a vár lovagtermében szerb, román és szlovák nyelvű kamaraelőadásokat is tartottak a hazai nemzetiségiek számára. ízelítő a további tervekből: a szocialista országok fiatal rendezői számára létesül majd Gyulán nyári alkotótábor: az egyik évben neves magyar filmrendezők visznek színre új történelmi drámákat vagy meg nem valósult történelmi tárgyú forgatókönyveket; szaporodnak a gyermekekhez szóló rendezvények; terveznek egy, a város minden pontján, éjjel-nappal zajló „Gyula-show”-t, mely a város történelmét idézi fel, és néhány év múlva ide várják a szocialista országok legkiválóbb rendezőit, egy-egy általuk választott mű színre vitelére. A gyulai várjátékok egyre inkább a magyar színházi élet egyik kiemelkedő eseményévé, korszerű törekvéseinek seregszemléjévé és, nem utolsósorban, a szép és vendégszerető környezetnek hála, kellemes és érdekes nyári programmá vált. Ennek köszönhető a legújabb hivatalos elismerés: 1978-tól a rendezvény önálló színházi státuszt kapott. A társulatból csak az igazgató és a művészeti vezető személye állandó; ami a színészeket és a rendezőket illeti, az ország valamennyi társulatából válogatják a gyulai nyár együttesét, amely immár országos érdeklődéstől övezve valósítja meg évről évre a nagyon határozott, önálló, színes és egyre gazdagodó programot.
