Katona Ferencz (szerk.): Állami Déryné Színház 1951 - 1975 (Budapest, 1975)

5

Alsó-Páhokon kezdem én.

Bár ország előtt kezdeném! hogy méltón szólaljon a szó, az igaz ünnepre való.

Mert már azok a régiek — az ekhós-szekér-béliek — tudták: egy ország a tiétek: ember-szóra szomjas vidékek: — egy ébredő nép tétova, de viharrá nőtt mosolya.

Nem paloták, királyi kegy:

dajkálták őket hű szívek,

mint titeket, ti mostani

nemzetünk napszámosai.

Vándorlástokat Déryné

kicsit tán megirigylené, —

mert — bár most sem fényes a gázsi —

nem kell már kasban, pádon hálni:

lehettek boldog ifjúság,

játékkal könnyített világ.

Legyetek okosan az ősi indulatok víg nevelői: a theátrom necsak a nyelvnek nevelője, de a jellemnek; s ha ti is, mint ők, a hazát, festitek új arculatát, szavatok nem lesz szófia, és versem sem klapancia.

Az ország előtt kezdem el, szavamra múlt és jövő felel.