Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)
Újkor vagy operettanyakor
Előtérbe kerülnek szatírizáló színei. Valamennyi színpadi alakját át- meg átszövi az irónia. És az a szerepkör, ami Pálmay Ilkától, Küry Klárán, Lábass Jucin, Fedák Sárin, Alpár Gittán — Honthy Hannáig a polgárság pompavágyó önelégültségének majdnem jelképes kivetítése volt, most megőrizve megváltozik nála. Nemcsak azért ironikusak ezután következő szerepei, mert operettmamai szerepkörbe lép át, hanem mert minden gesztusával és mimikájának minden villanásával múlt időben ragozza a szerepet. Azáltal, hogy szerepében mélyebb rétegeket nyit meg, hogy több összefüggését mutatja meg az eddigieknél, megmutatja a fejedelmiség komikumát is. Honthy komikus, illetőleg komikai szerepkörré teszi a primadonna szerepkörét, ezzel egyszersmind meg is szünteti. Mao az utolsó nagy primadonna világviszonylatban is. Legalábbis a szónak régi operettprimadonnai értelmében. Az operettnek azt az évszázados uralmát, amit az uralomra került polgárság önelégültsége éltetett (s amely visszahatva: önelégültségét táplálta), most kigúnyolva tetőzi be, egyszersmind jelezve azt is, hogy folytathatatlan az eddigi keretek között, az eddigi tartalommal. Hogy szerepköre még így is mennyire haldoklik, arra jellemző, hogy néha-néha népies ízekkel kell megtölteni — és ebben nem csupán az ötvenes éveknek az a törekvése mutatkozik, amely az operettbe bele akarta ömleszteni a népzenei hagyományokat —, a Havasi kürt ukrán környezete után a Szelistyei asszonyok rangidősét alakítja (1951. november 2. Fővárosi Operett Színház). Hiteles népi figurákat teremt ebben a két szerepében ez az eddig flitterből és hattyúprémből kiemelkedő operettdiva. Realisztikusan megfogalmazott, vérbő alakok. Semmi parfümös pikantéria. Kétértelműség helyett egyértelmű testiség. Ugyanez jellemzi a Vidám vásár kolhozelnöknőjében is, amit Orlova után eljátszott egy nyáron át a Majakovszkij Színpad kerti dobogóján. Nem szakít gyökeresen a hagyományos operettstílussal. Annak minden stíluselemét, konvencióját átmenti, és iróniába zártan konzerválja. Kissé stílusmúzeum ez, de 72
