Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

„Hétre ma várom a Nemzetinél,

Ott, ahol a hatos megáll ..." énekli Honthy.

Mióta énekli? Rég.

Azóta nincs már Nemzeti és a hatos sem áll meg ott, de Honthy Hanna dalában még mindig randevúznak az óra alatt, áll a színház emléke és áthallatszik az EMKÉ-ből a cigányzene.

Vagy azt énekli:

„Legyen a Horváth-kertben Budán,

Szombaton este fél nyolc után ..."

Ki hívja még Horváth-kertnek a Krisztinavárosnak ezt a ligetes részét, és tudják-e azok, akik hallgatják Honthyt, hogy Horváth-kertnek hívták valamikor?

„... Kiszól a Színkörből a zene ...”

Hol van már ez is? A Színkör? Az a régvolt Buda, amiről a nosztalgiás nóta szól? A légkör? Az életstílus? A jánoshegyi vacsorálások?

„ ... Honthy ott énekli, hogy babám,

Legyen a Horváth-kertben Budán ...”

Igen erről van szó. Sok minden eltűnt Budapesten. De megmaradt : Honthy Hanna. Sok vicc, éle, gúnyolódás forrása.

De Honthynak nem árt a gúny. Mert úgy tűnik: ő jelkép. Egy elsüllyedt világé? De melyik világé? Mert hatvan esztendős színészi működése során meglehetősen