Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

Az iparosodás kora

Különleges színpadi intellektus. Egy intellektuálisnak egyáltalán nem nevezhető műfaj utolsó képviselője ma, aki azonban annyi intellektuális iróniát és szellemi fölényt visz az operettbe, hogy ha az még mindig él és túlél, akkor nagyrészt neki köszönheti. Ez a gúnyos távolságteremtés ábrázolandó alak és ábrázoló között, a megkeresett hiteles részletek segítségével eltávolított érzelmesség, a csacska szerepek csacska mondatai fölé kerekedő bölcs mosoly, és a csacskaságokat hitelesítő igazi indulat kissé szokatlan lehetett — nemcsak a szezonvégi vígjátékokban, hanem — a műsorrendet oldó társadalmi vígjátékocskákban is.

AZ IPAROSODÁS KORA

Bármekkora sikerei vannak is: visszatér a kővetkező évadban az operetthez. És még ha az operetthez térne vissza! De a műfaj már elvirágzott. Túl van a másod- és harmadvirágzáson is. Gyenge librettókat ment meg, utánérzős zenéket, vagy régi sikerek felújításaiban lép fel.

Közben egyszer a Vígszínházban is szerepel. Fodor László vígjátékában, az Ékszerrablás a Váci utcában című darabban, Törzs Jenő, Makay Margit, Jávor Pál, Gárdonyi Lajos, Rajnai Gábor, Hegedűs Gyula, Mályi Gerő és Somló István a partnerei.

Pünkösti Andor a másnapi 8 Órai Újságban ezt írja

róla:

„Honthy Hanna debütálása ezen a színpadon, vagy helyesebben visszatérése erre a színpadra, ahol mint kezdő operettszubrett lépett fel, teljes és osztatlan sikerrel járt. Eleganciája öltözködésben, magatartásban és játékban, finom és hatásos rutinja, ötletes pointírozásai őt predesztinálják erre a szerepre, amelyet tökéletessé formált.”

Ugyanaznap Ignotus Pál az Esti Kurírban:

„A pajkos, démoni bárónét Honthy Hanna adja; nem nagyon démoni, de nagyon pajkos, szőkén, pikánsan és gyengéden szeretetre méltó.”

52