Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

A mítosz civilben

Honthy ma is rendszeresen vesz énekórákat. Hang­jának tisztasága és ereje tehát nem boszorkányosság, ha­nem az állandó ellenőrzés és gyakorlás eredménye. Mozdulatainak, testének rugalmassága sem „bioló­giai csoda”. Nem is plasztikai műtétek végösszegeként ilyen fiatalos. Hetenként két alkalommal egy-egy óra hosszat masszíroztatja magát. De csak az utóbbi években csökkent ez heti két alkalomra: régebben, évtizedeken át naponta masszírozták. Titkai között szerepel a céltudatos élet. A rendszeres­ség. A rendszeres munka. És a rendszeres pihenés. Az ét­rend gondos megválasztása. Hogy azokon a napokon, amikor fellép, nem eszik semmit, csak kevés gyümölcs­levet fogyaszt. Nem hízza túl és nem fogyja le szerep­körét. Ahogy egy mesterhegedűs nem használja kincset érő Stradiváriját pingpongozásra, hanem óvja-őrzi, ugyan­úgy a színész sem tehet önmagával akármit. A MÍTOSZ CIVILBEN Tökéletesen kidolgozott test. Kidolgozott hang. Ki­dolgozott egyéniség. Nincs üres pillanata, ha néző előtt van. Öltözőjében, miközben felköti neccel a haját, hogy a csigás Nagymama-paróka rákerülhessen a fejére, vagy mi­közben a fodrásznő felhelyezi az álhajat, kis nyeles tükör­ben ellenőrzi magát. De azon kapom rajta, hogy nem is a sminket vagy a haját vizsgálja, hanem engem figyel a háta mögött, kézitükrében kémlelve, miként hatnak kacér modulációi vagy az a történet, amit elmesél Fertődről, erről a magyar Sans Souci-ról, felfedezvén magának ba­rokk szépségeit. Mondatai készen vannak már, csiszoltak; ő találta ki vagy kölcsön kapta azokat: minden esetre, hatásra dolgozik itt is. Civilben-Memüveget hord. Tisztes szőke hajat. Több­nyire világos kosztümöt. Nem fiatalosat, de fiatalitót. Szolid a megjelenése. Baráti körben semmi operettkirálynős 15

Next

/
Thumbnails
Contents