Molnár Gál Péter: Honthy Hanna és kora - Százezrek színháza 3. (Budapest, 1967)

Művész és anyag: egy személy

zata magasabb. Ezért növekszik meg felelősségtudata is. Nem meri egyetlen estéjét, az előadás egyetlen percét sem esetleges lazasággal, kitöltetlenül hagyni, rábízni magát a jószerencsére vagy a közönségpszihózis vakságára. Körülményesen dolgoz ki minden mozdulatot. Vaíamennyi hangsúlyáért megszenved. Olyan gondosan épít fel egy szerepet, mint ahogy egy finom kézimunka készül hurkokból, kacskaringókból, kereszthúzásokból.

Igyekszik újat adni, új színeket vegyíteni szerepébe, de makacsul megtartja alapszínét, attól eltávolodni nem mer, mert tudja, hogy a közönség ugyanolyan keményen bünteti az egyhangúságot, mint a túlságosan távoli szekvenciájú meglepetéseket.

Mindez természetesen tehetséges és lelkiismeretes művészekre áll.

Tehetségtelen és lusta színészekből is lehet sztár. Meddig? Az átlag azt mutatja: négy-öt évig. Eddig tart egy jól reklámozott amerikai filmsztár nyilvános élete, és eddig minden olyan szép leány, jóképű fiú színpadi vagy mozicsillagsága, aki nem jellemábrázoló készségének, csak megjelenésének tartalmával arat sikert.

Hatvan évi színpadi ragyogást, sikerjogfolytőnosságot nem lehet csak reklámmal elérni, csakis a közönségpszihózissal magyarázni.

Honthy Hanna sikerei nemcsak azokkal a szerepekkel magyarázhatók, amiket megteremtett a színpadon, hanem azzal a legfontosabb szereppel, amit megtestesített, amit úgy hívnak: Honthy Hanna.

MŰVÉSZ ÉS ANYAG: EGY SZEMÉLY

Tairov, a nagy orosz rendező így írt Színház béklyók nélkül című munkájában: „Minden más művészetben az alkotó, az anyag, az eszköz és a műalkotás maga (amely a teljes alkotói folyamat eredménye) elválik egymástól, és emellett a három utóbbi az alkotó személyiségén kívül esik. Csak a színész művészetében egyesül az alkotó sze-13