Staud Géza: A rendezés titkai - Százezrek színháza 4. (Budapest, 1967)

Vannak-e a rendezésnek titkai?

Hamletnek itt idézett szavaiból világosan kitűnik, milyen utasításokat adhatott Shakespeare, az író-színész-rendező a társulat tagjainak és milyen volt általános felfogása a színjátszásról.

XIV. Lajos idejében Molière is maga rendezte előadásait. A Versaüles-i rögtönzés című vígjátékában szabályos színpadi próbát visz a nézők elé, amelyben 5 maga rendezői minőségben ad instrukciókat színészeinek. Ez a darab nemcsak ma is gyakran játszott, értékes irodalmi mű, hanem egyúttal érdekes színháztörténeti dokumentum, amely 'hiteles képet nyújt arról, milyen is volt a színpadi próba a XVII. század Franciaországában és hogyan irányította a rendező a színészek játékát.

Voltaire közepes drámaíró, de igen körültekintő rendező volt. Először mindig felolvasta darabjait szűk baráti körben és figyelmesen meghallgatta ismerőseinek megjegyzéseit és tanácsait. Azután párizsi palotájában vagy vidéki kastélyában felállított házi színpadainak egyikén adta elő drámáit meghívott közönség előtt. Az előadást maga rendezte, a színészeket ő tanította be mondatról mondatra. Ezeken a házi előadásokon mérte le a darabok hatását és fogadtatásuk alapján módosított utólag a szövegen, ö találta ki azt is, hogy a darabok nyilvános bemutatóit előbb vidéki színházakban tartsák meg, s csak azután hozta színre őket Párizsban.

A nagy Goethe is igen szigorú és gondos rendezőnek bizonyult. Huszonhat évig állt a weimari udvari színház élén, nemcsak mint színigazgató, hanem mint az előadások művészi szervezője is. Mint költő természetesen elsősorban a szöveg kidolgozására ügyelt, s ebben a francia szavaló stílust követte. Az elsők egyike volt, aki összjátékot igyekezett megvalósítani az előadásban, s a színészek mozgását is pontosan előírta. Ezért gyakran gúnyolták, mondván, hogy Goethe úr sakkozik színészeivel a színpadon Kezdő színészek tanítását maga vállalta. Még szabályokat is állított össze a színészek részére, amelyek többek között az illendőségre és az etikettszerü magatartásra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaztak. így például nem volt szabad a közönségnek háta tfordítani és a színész a színpadi helyzetek kedvéért sem térhetett el az udvarképes viselkedés előírásaitól.

8