Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
FŐVÁROSI OPERETT SZÍNHÁZ 1922 december 23-án ment föl a függöny először abban a színházban, melynek homlokzatán világosan és félreérthetetlenül olvasható volt, hogy ez az épület az operettet kívánja szolgálni egyedül és kizárólagosan! A színházba járó közönség és a színház alapítói, valamint művészei akkor még nem sejtették, hogy a feliratot a színház homlokzatán a műfajjal együtt milyen sokan akarják eltüntetni. De ne vágjunk az események elébe... A megnyitó díszelőadáson Heltai Jenő prológját Gombaszögi Frida mondta el, majd előadták Kosáry Emmi, Király Ernő és Sarkadi Aladár főszereplésével Buttykay Ákos—Földes Imre—Bródy Miksa Olivia hercegnő című operettjét. De akárcsak a Király Színház épületébe, ide is nehezen szokott be a közönség. A Vígszínházból áthozták a Tatárjárást, részben új szereplőkkel, de nem sok sikerrel. Csupán egy figyelemre méltó volt az előadásban, hogy ebben mutatkozott be a Budai Színkörből áthozott igen kellemes megjelenésű. szép hangú Kompóthy Gyula. A következő premier: Gilbert: Marinka, a táncosnő című operettje volt, kitűnő szereposztásban, kitűnő előadásban . . . közönség nélkül. Pedig Petráss Sári mellett olyan erők vonultak fel benne, mint a Vígszínházból áthozott Kertész Dezső, aki kitűnő prózai képességeit páratlan eleganciával és biztos énektudással vegyítve olyan „szerelmes-színész" volt az operettszínpadon, akihez foghatót ezután nem is igen lehetett találni, és Halmay Tibor, a világot járt táncoskomikus, aki akrobatikus tánckészségén kívül csengő, szép tenorhanggal is meg volt áldva. Mindez nem mentette meg a produkciót attól, hogy egy hónap múlva átadja a helyét az akkor már legnépszerűbb bécsi zeneszerző, Robert Stolz A kis grizette című darabjának. A kellemés előadásnak csupán egy kellemetlen kísérőjelensége volt, hogy nem volt iránta érdeklődés. Pedig Ferenczy Frigyes, az Operaház Wagner-ösztöndíjas volt főrendezője rendez-5
