Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)
Ezekben az években a közönség operettkedvelő rétege ismét a Városi Színházba jár, ahol Pöld Aurél igazgatása alatt látványos, nagy produkciók kerülnek bemutatásra, a legnépszerűbb operettszínészek közreműködésével. Álbrahám Pál is ideadja két legújabb operettjét, a Júliát és a Fehér hattyút. Itt játszik Honthy Hanna, Kosáry Emmi, Kertész Dezső, Dénes Oszkár... és mindazok, akik a Király Színház lebontásával és az Operett Színház átprofilírozásával elvesztették munkahelyüket. De Budapest nem tud meglenni operettszínház nélkül, így aztán mindenki megelégedésére és örömére, Seregi Andor és Sziklay Jenő szegedi színigazgatók 1939-ben átveszik a színházat, és a homlokzatra ismét felkerül a régi cím: Fővárosi Operett Színház. A nyitó operett Buday Dénes—Halász Gyula— Szilágyi László Három huszár című darabja. Buday ekkor már közismert zeneszerző, a Budai Színkör nem egy síkéra fűződik nevéhez. Poétikus dalaival, finom hangvételű kompozícióival, új szín az operettzene birodalmában. Ugyanebben az évben bemutatják a színház karmesterének, Bánfalvi Beck Miklósnak Pozsonyi lakodalom című daljátékát, melyben a szegedi primadonna, Patkós Irma mellett az Operaházból kölcsönkért Lendvay Andor arat nagy sikert. A rákövetkező évben Eisemann Mihály két darabot ír Halász Gyula és Kristóf Károly társaságában, a Honda Bandát és a Fiatalság bolondságot. Mindkettő szubrettprímadonnája a prózai színházaktól elcsábított nagyszerű színésznő, Kiss Manyi. Ugyanő játssza Buday Dénes—Halász Rudolf Fittyfiritty című operettjének címszerepét, és ebben énekli mind a mai napig ismert nagy slágerét a „Jaj de jó a habos sütemény”-t. A dal szerzőjét Kellér Dezsőt nem tünteti fel a plakát. Az akkori ostoba törvények ezt már nem tették lehetővé. Így aztán csak sejthetjük, hogy hány akkoriban színrekerült nagysikerű operett köszönheti Kellér Dezsőnek az épkézláb szövegkönyvet, a nagyszerű verseket és az eredeti ötleteket. De nem Kellér volt az egyetlen, aki „feketén” dolgozott a műfajban. így írt akkor Nóti Károly a bohózatok, kabarétréfák és filmvígjátékok utolérhetetlen mestere, Rejtő Jenő, aki regényeit is csak P. Howard címen jelentethette meg, Nádassi László, Királyhegyi Pál, Kolozsvári Andor... ki tudná valamennyit kinyomozni?
