Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. II. - Százezrek színháza 6. (Budapest, 1967)

szerzett magának. „Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket... Húzd cigány, húzd cigány, ne sajnáld ...” A siker Kálmán Imre mellett Kiss Ferencé is. A Ma/rica grófnő primadonna szerepét nagyszerűen formálta meg Lábass Juci. Pedig Lábass Juci minden, csak nem „szokványos primadonna”. Végtelenül sze­rény művész, aki operettszerepeiben is elsősorban a prózai feladatot látja, holott gyönyörű hangja van. A lexikon így ír róla: „ ... Gondolkodó előadó, áldoza­tos lelkű rajongó, aki csak akkor jön elő hivalkodás nélküli magányából, amikor megbecsülhető színpadi feladatok várják!” A Király Színház társulata egymásután jut a hálás feladatokhoz. Szirmai Albert, Martos Ferenc Alexandra című ope­rettjével, Farkas Imre Királyné rózsája című daljátéká­val egyaránt elégedett lehet színész és közönség Az Alexandra legnagyobb színészi kiugrása a szub­­rettkomikai szerepkörben napról napra népszerűbb és utánozhatatlan Somogyi Nusi, akiről a premier után így ír a kritika: „Somogyi Nusi a legszebb csúnya nő ezen a világon. Egyik pillanatban éppoly finom tud lenni, mint amilyen robusztus a másik pillanatban. Fő erénye az egyszerűség, a természetesség és magával ragadó humora .. A Királyné rózsájában felejthetetlen alakítást nyúj­tott a címszerepben Berky Lili Ernőd Tamás így ír róla: „A magyar szó zengő varázsa kevés színésznő szájából hangzik oly szépen, épen, teljesen, mint Berky Liliéből. Drámai színésznőnek első klasszis! Mint ki­derült: operettszínésznőnek szintén!” A Király Színház előadásainak sikerét nagyban elő­segítette az új főrendező, Tihanyi Vilmos. Újszerű, merész elgondolású, modern elképzeléseivel úgyszólván iskolát teremtett. Fő erénye a tömegék mozgatása, a színpadképek megkomponálása oly módon, hogy az énekkar, tánckar, valamint a néma személyzet, tevé­keny és állandóan akcióban levő részese legyen az elő­adásoknak. Nála valóban „él a színpad!” Egyik leg­kedvesebb rendezése a Régi jó Budapest, melyben szín­padra varázsolta a „békebeli” fővárost, minden han­gulatával, fonákságával és szirupos, édeskés romanti­kájával, úgy, hogy mindezt szatirikus keretbe is állí­totta. Az operett zeneszerzője Radó József, akinek ez az első egész estét betöltő munkája és egy csapásra 10

Next

/
Thumbnails
Contents