Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Kacsóh Pongrác: János vitéz
A Magyar Színház egyelőre a háttérből figyeli az eseményeket. Repertoárján prózai műveiknek ad helyet, de ugyanakkor mindenki tudja, ha alkalom adódik — és főleg megfelelő darab — habozás nélkül átadja színpadát az operettnek. Ez tehát a helyzet, amikor Beöthy Lászlót összehozza a sors a Málnai-féle leánynevelő intézet fiatal, zenéhez is értő számtan-tanárával, aki a növendékek részére Csipkerózsika címmel daljátékot írt. A fiatal zeneszerző zenéjének 'keresetlen magyarsága, harmatos üdesége annyira megnyeri Beöthy tetszését, hogy megbízza az akkor még teljesen ismeretlen zeneszerzőt Bakonyi Károly János vitéz című szövegkönyvének megzenésítésével. A verseket a fiatal, de már jól ismert költő és újságíró, Heltai Jenő írja. Bakonyi—Heltai íkét jól ismert név. A zeneszerző neve akkor még ismeretlenül cseng: Kacsóh Pongrác! KACSÓH PONGRÁC: JÁNOS VITfiZ 1904. november 18-án este a Király Színház bemutatott egy napsugaras, meleg zenéjű, elbájoló darabot, mely új hangot, friss levegőt varázsolt a színpadra. Az angol burleszk-operett táncos-mókás divatjának tetőfokán a szerzők a magyar mesevilág alakjait vitték az operett színpadára, olyan csodálatos, szép muzsikával, mely magyarságával, őszinte, népies hangvételével élesen különbözött minden más operettzenétől. A darab 689-szer kerül színre, és szerzői a zseniális Kacsóh Pongráccal az élen, aranybetűkkel írják be nevüket az operett történelemkönyvébe A János vitéz előadása nem kevésbé volt sikeres, mint a muzsika és a szöveg. János vitézt Fedák Sári játszotta. Hosszú éveken át leghíresebb szerepe volt és maradt Kukorica Jancsi. Játékát a darab rendezője, ifjú Bokor József (maga is operettszerző, karmester) egy szóval jellemezte visszaemlékezéseiben: „Felülmúl-54
