Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)

Az újak: Huszka Jenő - Lehár Ferenc

lan egyéniség, eszményi megtestesítője az igazi bohémnek. Legbüszkébb a hangjára. Mint ő maga mondotta: „Én vagyok az egyetlen magyar komikus, akinek szép és meleg hangja van!"

A korabeli újságokat, színlapokat, visszaemlékezéseket böngészve, nem lehet kétség afelől, hogy az operettek e magyarországi korszaka érdekes, változatos, sőt a maga módján izgalmas is volt. Izgalmas, mert igazgatók és színészek, rendezők és szerzők állandó nyugtalansággal keresték az újat vagy a régihez ragaszkodtak csökönyösen, afölötti félelmükben vagy hitükben, hogy a feltörekvő új áramlatok és tervezgetések egyetlen ellenszere, a megkövesedett klasszikusokhoz való menekülés.

Pedig a történelem örökké megismétlődő igazsága, hogy a régieket felváltják az újak!... Ës az újak soha nem váratnak magukra!

AZ ÜJAK: HUSZKA JENŐ — LEHAR FERENC

1902 szeptemberében Porzsolt Kálmánnál, a Népszínház igazgatójánál megjelenik három miniszteri tisztviselő. Bakonyi Károly a Földművelésügyi Minisztériumból, Huszka Jenő és Martos Ferenc a Közoktatásügyi Minisztériumból. Darabot hoztak. Porzsolt nem lt-pódik meg, hiszen tudja, hogy a három miniszteri úr nem először próbálkozik meg Írással, illetve zeneszerzéssel. Bakonyi Károly már fiatalon feltűnt, finoman megírt, magyar levegőjű novelláival. Martos Ferenc Balassi Bálintról szóló verses darabját már játszotta a Nemzeti Szinház, Huszka Jenőről meg azt rebesgetik, hogy Hubay—Koessler növendék volt és néhány kedves dal, valamint egy sikertelen bohózat zenéjének szerzője. Porzsolt nem fogadja túlzott lelkesedéssel az „úri műkedvelőket”, de darabjuk elolvasása után pillanatnyi késedelem nélkül műsorra tűzi az újdonságot, melynek 1902. december 20-án van a bemutatója. A Bob herceg, a Népszínház egyik utolsó és Huszka Jenőnek első nagy sikere. Idézetek a premiert követő kritikákból:

45