Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)
Francia operett, osztrák operett, magyar operett
operettjeinek szövegkönyvei világosan megcáfolják azt a sokszor igazságtalanul hangoztatott vádat: „minden operett ugyanarról szól”! A francia operett — a magyar operett —, a bécsi operett indítéka és alaptónusa az Élet és a Szerelem, a Romantika és a Vidámság volt. Pezsgődugók durrogása közben született a régi Párizs káprázatának színes fényözönében, de mindenütt más-más hangot és visszhangot talált, alkalmazkodott saját közönségéhez. Mindig arról beszélt, ami saját közönségének problémája volt. Vagy a fonákjáról bizonyított és a szürke polgárság álomvilágát, és az elérhetetlen kiváltságosok történeteit idézte, nem kevés merészséggel és sokszor igen gyilkos kritikával. A librettók tehát változatosak voltak, ha színvonalukban és hatásosságukban nem is mindig egyformák. Voltak csapnivalóan rossz, silány szövegek is.. . de ilyesmi előfordul ma is! És nemcsak operettnél! Manapság egy-egy gyenge operettprodukcióval kapcsolatban, melyet a közönség ennek ellenére látogat, sokszor elhangzik: „A siker nem igazol!” Ezt a mondást akkoriban nemigen lehetett alkalmazni! Mert a siker igenis igazolt. Ami nem tetszett... nem ment! Igen gyakori volt az olyan operettelőadás, amelynek 5—10—20 próbája volt és . .. egy előadása! Nem segített ezen sem a „nagy szereposztás”, sem a jó rendezés. Egyébként is a korszak ránk maradt színlapjait (böngészve, azonnal feltűnik, hogy úgyszólván egyáltalán nem vagy igen ritkán van feltüntetve a rendező neve. A rendező fogalma is furcsa valami ebben az időszakban, mert működését legtöbbször teljes egyenértékűnek tekintik például a színház főgépészének munkájával. Így volt ez az akkori idők egyik legzseniálisabb operettrendezőjének, Molnár Györgynek esetében is, akinek minden egyes rendezése elképzelhetetlen Galló György főgépész „rendezői” közreműködése nélkül. Sokat rendeznek az igazgatók (a Népszínházban Rákosi Jenő, Ewa Lajos stb.) és a színészek. Azonban ők is névtelenül. (Ez egyébként ma is előfordul !) Ez volt a helyzet a XIX. század vége felé a magyarországi „operettfronton”. Az operettek „bemutató színháza” a Népszínház, konkurrencia nélkül a főváros egyetlen operettszínháza ebben az időben. Repertoárja .sokszínű, és vezetősége büszke is a francia—osztrák 3 •Ti
