Rátonyi Róbert: Az operett csillagai. I. - Százezrek színháza 5. (Budapest, 1967)

Az operett Magyarországon

nincs lelkesebb közönség, Molnárék viszont tapasztalhatták, hogy milyen egy igazi operettelőadás. Libera Gizella, B. Harmath Emma, Vízvári Gyula, Náday Ferenc, Vincze József, Pártényi János napokig vitatták, tárgyalták Offenbachék előadását, és csak az alkalomra vártak, hogy bebizonyíthassák, ők is tudnak úgy játszani, mint a franciák. Az alkalom ugyan kissé késett, de két év múlva végre is eljött.

1863 decemberében Molnár bemutatta Offenbach és más zeneszerzők műveiből összeállított Ördög pilulái című operettjét, melynek rendezéséről így emlékezik a korabeli krónikás:

,)Molnár olyan boszorkányos leleményességgel rendezte meg az operettet, hogy szinte szemfényvesztésnek tetszett minden pillanata. A látványosságok valóságos kultuszát vitte véghez színpadi gépeivel”

A sikert azonban nemcsak a lelkes kritikák jelentik, hanem az a 180 előadás is, amellyel elkezdődik az operettelőadások hazánkban addig elképzelhetetlen sorozata.

Molnár nem pihent babérain és egy évvel később ismét Offenbaoh-operettel lép a közönség elé, a Dunanan apóval. Az előadásba beleadott (bocsánat a kifejezésért) „apait-anyait”! A darab egyik jelenete kertben játszódik, ezt a színpadképet Molnár úgy oldotta meg. hogy kinyitotta a színpad hátsó kapuját, és a közönség az egész Horváth kertet láthatta a maga valóságában és szépségében. A természetes „díszletet” kiegészítette szökökutakikal, fényes palotákat ábrázoló díszletekkel. Az egykorú lap szerint „az egész olyan érdekes volt, amilyent csalk Molnár találékonysága állíthat elő!” A siker ismét nem maradt el. Száz előadás közönsége tapsolt a darabnak, mely a későbbi évek folyamán sokszor került felújításra Budapest és a vidék színházaiban.

Mindezek után nem logikus, de mégis szomorú tény, hogy a színház megbukott. A bukás egyik oka a zseniális színházi érzékű Molnár György szertelensége és esztelen költekezése. Túl komolyan vette a színházi közmondást: „Sok pénzt kell kidobni az ablakon ahhoz, hogy még több közönség jöjjön be!” Tízszer akkora színház kellett volna ahhoz, hogy a bejövő közönség számában és arányában felülmúlja a kidobott pénz mennyiségét.

15