Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)

I. A forradalom előtti orosz színház

A. Gercen, a nagy orosz forradalmár-demokrata, író és publicista még konkrétebben fogalmazta ezt meg: „A színház az életbevágó kérdések megoldásának legfelsőbb fóruma.“ Az orosz irodalom élenjáró képviselői, köztük az orosz felszabadító mozgalom nagy alakjai —- V. Bjelinszkij, N. Csernyisevszkij, N. Dobroljubov — felismerték a színház hatalmas társadalmi szerepéi és ezért szakadatlan, kérlelhetetlen harcot folytattak eszmei színvonaláért, realizmusáért és demokratizmusáért.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a színház nagy agitációs propaganda szerepét Oroszország uralkodó körei is világosan látták. Ezért igyekeztek a színházat a reakciós-monarchista eszmék szócsövévé változtatni, vagy legalábbis semlegesíteni és üres szórakoztatás eszközévé tenni.

1881-ig az ország legnagyobb városaiban — Pétervárott és Moszkvában — csak állami, vagy ahogy akkor nevezték őket, császári színházak működhettek. Ezekben a színházakban kitűnő színészi erők összpontosultak, de a színház vezetése a cári udvarnak alárendelt igazgatóság kezében volt. Természete sen ilyen körülmények között e színházak haladó művészeinek az eszmeiségért és a realizmusért vívott harca nem lehetett könnyű és egyszerű. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Oroszországben szigorú cenzúra volt, amely betiltott minden olyan irodalmi művet, amelyben a társadalmi-politikai rendszer kriti kaját gyanította. Ez volt a sorsa Puskin, Lermontov, Turgenyev, Osztrovszkij, Tolsztoj, Gorkij nem egy drámai művének.

Az általános cenzúrán kívül speciális színházi cenzúra is működött, amely még szigorúbb és akadékoskodóbb volt. Gyakran előfordult, hogy a sajtó alá engedélyezett drámai mű színházi bemutatását megtiltották. A cenzúra nemcsak az állami, hanem a magánszínházakat is sújtotta. S ha az orosz színház haladó művészei, a rendkívül kedvezőtlen viszonyok ellenére is hatalmas sikereket értek el a realizmusért és a demokratizmusért vívott harcukban, ez csak még ékesszólóbban bizonyítja önfeláldozásukat, elvhűségüket, a nép szolgálatának eszméje iránti őszinte odaadásukat.

1. AZ OROSZ SZfNHAZ NÉPI GYÖKEREI

A színművészet Oroszországban a messzi múltban, a legmélyebb népi rétegekben született meg. Az orosz népművészetben (játékok, dalok, táncok, stb.) bőségesen előfordulnak színművészeti elemek.

A régi Oroszország vallási és családi szertartásai ugyancsak sok színpadi és látványos elemet tartalmaznak. Különleges figyelmet érdemel ebből a szempontból a régi orosz lakodalom, amelyet elejétől végéig lírai, drámai és komikus elemek szőnek át.

Oroszországban az első hivatásos színészek a „szkomorohok“ voltak.* Saját szerzeményű rövid drámai jeleneteket adtak elő, táncoltak, különböző

* (A magyar igric, regős, vánclorkomédiás, népi rauilaibtató sajátos orosz megfelelő je.)

8