Orosz és szovjet színháztörténeti kiállítás. Katalógus (Budapest, 1957)
II. Szovjet színház
Összetéveszthetiiik-e a Majakovszkij Színiház főrendezőjének, N. Ohlop kovnak romantikus, emelkedett stílusú színpadi megoldásait A. Popovnak, a Szovjet Hadsereg Színházában látható finom lélektani elemzésekre felépített színpadi rendezéseivel? Vajon G. Tovsztogonov a leningrádi Puskint Színházban Visnyevszkij Optimista Tragédiá-jkl ugyanolyan stílusban rendezte c, mint ahogyan N. Kedrov a moszkvai Művész Színház főrendezője L. Tolsztoj A felvilágosodás gyümölcsei és A. Kron Mély felderítés című darabját? He ugyanígy különbözik A. Taraszova, a Művész Színház művésznőjének játékstílusa Sz. Isanturajeva iizbég színésznő előadásmódjától, bár mindkettőjük művészi módszerének alapja az életigazság ábrázolása a színpadon. A tartalmában szocialista, formájában nemzeti szovjet színművészei a Szovjetunióban élő valamennyi nép kiváló színpadi mestereinek szoros együttműködése és tapasztalatcseréje útján fejlődik. E rendezők, színészek, dráma írók, díszlettervezők alkotásaiban nyilvánulnak meg a szovjet színház specifikus vonásai: magasfokú' eszmeiség, éles társadalmi tipizálás, a nép karakterének mély megértése, az ember lelki életének feltárása, világos és meggyőző művészi forma. A szovjet színiház főfeladatának tekinti, hogy a népet a kommunizmus építése útján új és új sikerekért vívott harcra ösztönözze. A szocialista renddel egyiittjár az élet szépsége, ez a rend az új világ építőinek millióit a szép szeretőiére neveli, olyan körülményeket teremt, amelyek közt a nép művészi géniusza a legteljesebben és legszabadabban érvényesül bet. A szovjet kultúra jellemző sajátossága, hogy ez a kultúra a Szovjetunióban élő összes népek közös és oszthatatlan kincse. Minden nemzetiségi köztársaságunkban virágzik a proletár nemzetköziség eszméitől áthatott színmű vészei. A szovjet társadalom gondoskodik arról, hogy fejlődjenek a színházak több évszázados nemzeti hagyományai, m ni pl. a több mint kétezeréves örmény színházé, és új művészi hagyományok születnek azoknál a népeknél, amelyeknek az Októberi Forradalom előtt nemcsak színházuk, de még saját ábe-jük sem volt. A színházi kultúra gyors fejlődésére példa a Tadzsik SzSzK színházának története. Tádzsikisztánban 1927-ben alakult az első műkedvelő drámai kör. Ezelőtt a színházat népi mulattatók fellépései, népi énekesek és táncosok előadásai helyettesítették. Már 1941-ben a Tadzsik Művészet Ünnepi Hetére a Köztársaság két teljesen kiforrott, érdekes színházat küldött Moszkvába: a Lahufa nevét viselő Drámai Színházat és az Aim nevét viselő Opera és Balett Színházat. A szövetséges köztársaságok színházainak műsorán vezető helyet foglalnak el a mai nemzetiségi drámaírók és zeneszerzők művei, akik témájukat saját országuk életéből, valamint népi legendákból és mondákból merítik. Ezek közé tartoznak K. Krapiva bjelorussz drámaíró vigjátékai, E. Kapp észt 53
